Susskind csak annyit mond a mágnesességről szelíden, hogy az valami relativisztikus dolog.
Véletlenül sem említi azt a butaságot, amit Feynman az 5. kötetben összehordott. Szerintem nem akarja durván kritizálni egykori tanárát és mentorát.
(Az alattvalók udvariassága, hogy királyuk pontatlanságát nem teszik szóvá.)
Kétségtelen, hogy a mágnesességnek van valami köze az elektromos töltéshez és valószínűleg a mozgáshoz is.
Viszont azt is tudjuk, hogy a pályamomentum nem származhat az elektron keringéséből, mert akkor a töltésnek a fénysebességnél gyorsabban kellene iszkolnia.
Talán valamiféle új relativitás van készülőben?
Egy új szimmetriacsoport, Galilei és Poincaré után? Vagy valami más, sokkal meghökkentőbb?
Mert a mágnesességet a spec.rel. alapján megmagyarázni nem lehet jól. Legfeljebb a hiszékeny laikusok szintjén.
Szabad legyen ismételten az érdeklődők figyelmébe ajánlani DGy előadását a szavannai fizikáról. Két példát is mond arra, hogy a jelenségeket akkor könnyű megérteni, ha egyszerűek. Galilei például soha nem jött volna rá a szabadesésre, ha a lepotyogó kövek a Föld gyors forgása okán a torony körül spirális pályán zuhantak volna. És a téridő szerkezetét sem értenénk, ha az univerzum általunk látható része nem lenne eléggé sík, és nem tudnánk fogalmat alkotni a galaxisok távolságáról.
Mondok egy harmadik példát: a hőtágulás lineáris közelítése nagyon egyszerű - a mérések korlátozott pontosságának szintjén. Az ilyen jelenségeket nagyjából értjük.
A mágnesesség azonban annyira komplikált lehet, hogy még körmönfont módon sem tudjuk értelmezni.
Lépjünk vissza egyet. Hiszen még azt sem tudjuk, hogy mi lenne az elektromos töltés...
Manapság mosolygunk Arisztotelész mozgásegyenletén:
Néhány száz év múlva talán rajtunk is mosolyogni fognak...
Vajon a könytárat porig égető katonák nevettek Alexandriában?
