Dávid Gyula kérdések

[takacs.ferenc.bp]

[somogyib]

Kedves Gyula!

Kérdésem a következő:

Az ősrobbanáskor keletkezett első foton hogyan gyorsulhatott fel 300.000 km/s-ra, ha a foton nem is gyorsulhat, mivel nem mehet kisebb sebességgel?


Bence

[Zsolt68]

[takacs.ferenc.bp]

Nem fogtad a lényeget. A forgásban csak a tegelyre merőleges síkban van elmozdulás, tengelyirányban nincs. Az EM mező forgásállapotát leíró mágneses tér vektorai azt jelzik, hogy egy adott ponban levő vektorra merőleges síkban mekkora a forgató hatás. Ezt a forgató hatást a távoli töltések azon irányba eső mozgásai határozzák meg, amelyek párhuzamosak síkkal. Az erre merőleges mozgáskomponensek érdektelenek a mágneses tér vektora szempontjából. Tehát a töltesek egymásra hatásainál a hatások iránya a töltések mozgásainak, és mozgásállapopot váltzozásainak irányába esik. Az erre merőleges komponensek matamatikai segédletek, vagyis rotációs mezők, fizikai tartalom nélkül. A rotációs mezőt egy merőleges vektormezőként ábrázoljuk, mert forgásábrázolásra ez a praktikus.

[Zsolt68]

Van két erős mágnesem. Vegyük úgy, hogy a tengelyre merőlegesen köráramok folynak...
De ha a két mágnest közelítem egymáshoz, nem pörögni akar a mágneses tengely körül,
hanem erős vonzást vagy taszítást tapasztalok a köráramok síkjára merőlegesen.

Továbbá a mágneses indukció definíciója az, hogy egy elemi köráramot mekkora nyomatékkal akar merőleges síkba beforgatni.

[takacs.ferenc.bp]

A párhuzamos áramok nem hosszában mozdítják el a vezetőket, hanem vonzák, vagy taszítják egymást. Az áramjárta vezetők semlegesek, össztöltésük nulla, csak mozgó KR-ből nézve a töltesek eltèrő relativisztikus hosszkontrakciót szenvednek.



Ahol nagy B van, ott töltesáramlás van egy arra merőleges síkban, az hozta létre. Ezzel parhuzamos síkba akar befordulni a vezető keret. Abba az irányba teszi ezt, amelyik kevesebb mozgással jár, legyen az akár jobbra, vagy balra forgás.

[Zsolt68]

Szóval azt mondod, hogy a mágneses mező csak matematikai leírás, fizikai tartalom nélkül.

Párhuzamos vezetékek vonzzák egymást, ha az áram azonos irányú. Ellentétes áramirány esetén taszítják egymást.
Fogadjuk el ezt alapjelenségnek.
Ekkor tényleg belátható, hogy a vektoriális szorzat iránya csak megegyezés kérdése. Rendben.


Átfogalmazom a kérdésemet: az egyirányú áramok miért vonnzák egymást? Pedig taszíthatnák is...

[G.Á]

A párhuzamos vezetékekben folyó áramok közti erőre (egyben a mágneses mezők jellegére) van egy szemléletes, laikusok számára is érthető magyarázat.

A vezetékekben ugyebár a negatív töltésű elektronok áramolnak, az effektíven pozitív töltésű törzsek a vezetékekhez képest rögzítettek.

Váltsunk át valamelyik áram vonatkoztatási rendszerébe, innen tekintsünk a külvilágra. Ha a két áram azonos irányú, akkor kvalitatíven mondhatjuk hogy a másik vezetékben a negatív töltések állnak, de a vezetéket alkotó pozitív töltésű alkotóelemek "hátrafelé" mennek.

A hosszkontrakciónak tulajdoníthatjuk azt, hogy az áram (mindkét áram) nagyobb pozitív töltéssűrűséget lát a másik vezetékben.
Ehhez természetesen kimondatlanul feltételeztük azt, hogy nulla sebességű áram esetén a törzsek pozitív töltéssűrűsége megegyezik a vezetési elektronok negatív töltéssűrűségével.

Megjegyzem, hogy az elektronok ritkán mennek cm/s -nál nagyobb nagyságrendű sebességgel a vezetékekben.
Hogy a relativisztikus korrekció mégis kimutatható már ekkor is, az abból ered hogy az elektromos terek úgymond "nagyon erősek".
Csak általában éppen kioltják egymást.

[Zsolt68]

[G.Á]