Magát a jelenséget angolul "Haidinger's brush"-nak nevezik.
Haidinger ásványtani vizsgálatok közben fedezte fel véletlenül a jelenséget, 1844-ben.
A pontos mechanizmusára több elképzelés is van, és vannak ugyan nyitott kérdések ezzel kapcsolatban, de a lényegre rávilágít az az elképzelés, amely a sárgafolt bizonyos pigmentjeinek kettőstörő tulajdonságából indul ki.
A pigmentek elhelyezkedése, a kettőstörés, és más körülmények arra vezetnek, hogy a retina különböző területein a színészlelet függeni fog a polarizációtól.
Elég gyengén ahhoz hogy gyakorlás hiányában fel se tűnjön.
Ugyanakkor az ELTE-n Horváth Gábor fogalmazta meg azt a sejtést hogy a vikingek a polarizáció vizsgálatának segítségével tájékozódtak a tengeren. (valószínűleg ebből a tapasztalatból eredően kísérleteztek ki, de ez csak az én hozzáfűzésem )
Nade mit is látunk?
Egy kis gyakorlással ezt:

körülbelül 4 fok alatt.
A képernyő (vagy jobb híján a fej) elforgatása közben különösen látványos, bár az intenzitás és a mintázat részletei, vagyis a kék-sárga területek aránya, összefüggősége stb; emberenként változnak.
()