Határozatlanság a téridőben I, II, III

[Takács Imre]

Szia István!

A jó erős lézert alkotó fotonoknak lehet akkora impulzusuk, hogy eltérítsék az elektronokat az eredeti pályájuktól. Ez nem az a hatás, amit keresünk.

A mikrohullámú háttérsugárzás segítségével az egész Univerzumban megállapítható, hogy egy adott test a mikrohullámú háttérsugárzás által kijelölt globális vonatkoztatási rendszerhez képest képest mekkora és milyen irányú sebességgel mozog. Egy magára hagyott test idővel spontán nyugalomba kerül a mikrohullámú háttérsugárzáshoz viszonyított vonatkoztatási rendszerben, ugyanis a háttérsugárzás fotonjainak sugárnyomása nyugalmi helyzetbe kényszeríti. A világunknak ez a tulajdonsága nem volt ismert akkor, mikor a relativitáselméletet megalkották. A mai hivatalos tudomány nem ismeri el a háttérsugárzás által meghatározható vonatkoztatási rendszert abszolút vonatkoztatási rendszernek.
Részletesebb magyarázatot sok helyen találsz a neten, pl.:

Ezen a fórumon itt írtam erről:

[G.Á]

[Zsolt68]

[István]

[Takács Imre]

Szia István!

Nagyon félreérted a mondanivalómat.
Senki nem beszélt arról ebben a témában, hogy a mikrohullámú háttérsugárzás segítségével az Univerzum méretét határoznánk meg.
Egyszerűen arról van szó, hogy létezik olyan sebessége a testeknek, mikor a mikrohullámú háttérsugárzás intenzitás eloszlását minden irányból azonosnak méri a testen tartózkodó megfigyelő.
(Csak ezred rész alatti ingadozások vannak benne, ahogy G.Á. utalt rá.) Az adott testet ekkor tekinthetjük a mikrohullámú háttérsugárzás által meghatározott vonatkoztatási rendszerhez képest nyugalomban lévőnek. Mi kb. 700 km/s sebességgel haladunk ebben a vonatkoztatási rendszerben.

[Zsolt68]

[Takács Imre]

Sziasztok!

Volt egy kérdésem, csak elkanyarodtunk tőle. Komolyan érdekelne a fotonokkal kapcsolatban felvetett kérdésemre a válasz:

"Képzeljünk el egy fényforrást, pl. egy csillagot és egy űrhajót, tőle egy fényévre.
A relativitáselmélet szerint nem létezik abszolút vonatkoztatási rendszer, így teljesen egyenértékű az az állítás, hogy az űrhajó van nyugalomban és csillag közeledik hozzá relativisztikus sebességgel, vagy a csillag van nyugalomban és az űrhajó közeledik hozzá relativisztikus sebességgel.

A téridő határozatlanságát és az abszolút vonatkoztatási rendszer létét feltételező modell alapján azt mondhatjuk, hogy az abszolút vonatkoztatási rendszerhez képest álló csillag gömbszimmetrikusan bocsátja ki a fotonokat.
Ha a csillagot valamilyen módon az abszolút nyugalmi rendszerhez képest relativisztikus sebességre gyorsítjuk, akkor a csillag körül kialakuló téridő görbülete aszimmetrikussá válik, a haladási irányba több foton fog elindulni a csillag felületéről, mint a haladási iránnyal ellentétes irányba (lsd. az előző hozzászólásom rajzát).
Ebben a modellben a csillag körül kialakuló téridő alakját a csillag tulajdonságai (tömege, energiája, alakja, helyzet- és helyváltoztató mozgása...) határozzák meg. Teljesen "hidegen hagyja" a csillag felszínét elhagyó fotonokat, hogy a csillagtól egy fényévnyire egy csekély nyugalmi tömegű űrhajó milyen mozgást végez.
Ilyen értelemben el tudom fogadni azt a kijelentést, hogy az abszolút vonatkoztatási rendszerben csekély sebességgel közlekedő űrhajó felé relativisztikus sebességgel közeledő csillag hátsó oldalából is lát valamennyit az űrhajón lévő megfigyelő.
A fordított helyzetet, miszerint az abszolút vonatkoztatási rendszerhez képest csekély sebességgel haladó csillag felé relativisztikus sebességgel közeledő űrhajó látná a csillag hátsó felét, nem tudom elfogadni. Szegény foton a csillag hátsó oldalán honnan érzékelné, hogy tőle egy fényévnyire egy űrhajócska közeledik nagy sebességgel, ezért neki most abba az irányba kell elhagynia a csillag felszínét?
Még ha feltételesen el is fogadom ezt a következtetést, jönnek a következő problémák:
Mi a helyzet akkor, ha a csillag felé ellentétes irányból, azonos relativisztikus sebességgel, azonos távolságból közeledik két űrhajó? Ilyenkor a csillag felszínét elhagyó fotonnak egyszerre mindkét űrhajó irányába kellene mennie, hiszen mindkét űrhajó látja a felszínnek azt a részét.
Mi a helyzet akkor, ha a nyugalomban lévő csillagtól egy fényévnyire két űrhajó halad el egymás mellett? Az egyik relativisztikus sebességgel közeledik a csillag felé, a másik relativisztikus sebességgel távolodik tőle. A közeledő lát a csillag hátsó oldalából is részeket a távolodó csak a csillag közelebbi oldalának közepét látja. Honnan tudja a csillag hátsó oldaláról érkező foton, hogy neki csak a közeledő űrhajó megfigyelőjének detektoraiba szabad becsapódnia?

Ha ezekre a problémákra van megoldásotok, szívesen elolvasnám őket."

Ha valaki hozzáértő tudna segíteni a példa értelmezésében és megmagyarázná, hogy a relativitáselmélet hogyan magyarázza, hogy a csillagok felszínéről elinduló fotonok hogyan jutnak a megközelítőleg ellenkező oldalról a távolban közeledő űrhajó felé és kerülik el a távolodó űrhajót, az segítene tisztábban látnom.

Köszönöm,
Imre

[G.Á]

[Takács Imre]

Szia G.Á!

Köszönöm a választ.
Sajnos ez még nem világosította meg az elmémet.
Én azt tapasztaltam, hogy egy adott foton a forrástól egy adott irányban megy. Így lehet őket fókuszálni. (Nem is beszélek a lézerekről.)
Pl. egy zseblámpát adott irányba irányítva a fotonok az adott irányba haladnak. Nem képesek áthatolni a fókuszáló ernyőn.
Ugyanígy a csillagot elhagyó foton sem képes áthatolni a csillag anyagán. Ahhoz, hogy a csillag közel ellenkező oldalán közeledő űrhajót elérje, szerintem el kell görbülnie a pályájának. A fény pályája téridő görbület hatására görbül meg. Ezért gondolom, hogy a relativisztikus sebességgel haladó csillag körül görbül a téridő. Ez látszik is a relativitáselméletből, mikor a fénypályája felé záródnak a tér tengelyei.
Laikus elmém számára visszafelé nem kerek a dolog, mikor az űrhajó halad nagy sebességgel a csillag felé. Akkor miért görbül az űrhajó felé a foton pályája a csillag túloldalán, mikor akár fényévekre van az űrhajótól?

[G.Á]