Sziasztok!
Úgy látom, hogy Benkő Laci bácsi forgásgravitációs kísérleti eredményei nem okoztak feltűnést ezen a fórumon.
Lehetséges, hogy a nyár emeli az ingerküszöbünket és lelassítja a reakciónkat...
Szerintem mindenképpen érdemes arra ez a kísérletsorozat, hogy laboratóriumi körülmények között megpróbálják reprodukálni. Ha sikerülne megerősíteni a jelenséget, annak lenne hírértéke.
Más.
Kitaláltam egy kísérletet, ami alkalmas lehet arra, hogy igazolja, vagy cáfolja a határozatlansági téridő modell állításait.
Kezdem az elején.
Sajnos én nem tudok rajzolóprogramokat segítségül hívni, hogy profi módon megszerkesztett ábrákon magyarázzak, így elővettem egy kockás papírt, körzőt, vonalzót, szögmérőt meg számológépet és a következő ábrát rajzoltam:

Vannak az ábrán a szerkesztésből adódó egy-két mm-es eltérések, de a lényeg jól látható rajta.
Az ábra a következő gondolatkísérlethez magyarázat:
Képzeljük el, hogy van egy állónak tekintett megfigyelőnk, aki egy ugyancsak álló űrhajó mellett áll.
Az űrhajó eleje, oldalai és vége is fel van szerelve lézer stroboszkópokkal, amelyek segítségével 10 fokonként tud fotonokat kibocsátani.
Az álló űrhajón villannak a stroboszkópok. Az álló megfigyelő szempontjából a stroboszkópok által kibocsájtott fotonok egy másodperc múlva mind egy fénymásodpercnyi távolságra vannak. A fotonok pályáját a fekete vonalak jelzik.
Most képzeljük el, hogy az űrhajó elindul, megy egy kört, felgyorsul a fénysebesség 13/15-öd részére és visszatér a kiindulási helyére. Amikor pontosan az előző térbeli helyére érkezik, akkor ismét villant egyet a stroboszkópjaival.
A fotonok pályáját a kék vonalak jelzik. Látható, hogy bár ugyanaz az űrhajó, ugyanarról a helyről villant, a kibocsájtott fotonok pályája nem egyezik az álló űrhajó által kibocsájtott fotonok pályájával.
Az ábrán zöld x-szel jelöltem az űrhajó helyzetét az álló megfigyelő szemszögéből egy másodperc elteltével.
Látható, hogy az adott szögben kibocsájtott fotonok végig ugyanolyan szög alatt "láthatók" az űrhajóból (zöld vonalak 60, 90, 120, 240 270 és 300 fok irányába).
Elmondható, hogy az álló megfigyelő mind az álló helyzetű, mind a haladó űrhajó által kibocsátott fotonok sebességét c-nek méri. A fotonok irányát azonban nem látja azonosnak. Úgy tűnik, mintha az űrhajó előtt sűrűsödne, az űrhajó mögött ritkulna a fotonok intenzitása.
Az álló megfigyelő úgy látja, hogy pontosan az űrhajó előtt, 180°irányában haladó foton egy másodperc alatt csak 2/15-öd fénymásodpercre távolodott el az űrhajótól, az űrhajó mögött 0°irányában haladó foton egy másodperc alatt 28/15-öd fénymásodpercre távolodott el az űrhajótól. Világos, hogy az űrhajóban mozgó megfigyelő tér- és időérzékelésének úgy kell változnia, hogy az űrhajót elhagyó minden foton sebességét c-nek mérje.
Ezt természetesen el lehet érni a jól bevált Lorentz-transzformációval. Én most egy másik lehetőséget vázolok.
A tér és idő határozatlanságát tartalmazó modell azt mondja, hogy a fénysebesség nem állandó, csak állandónak mérjük. Ez azt jelenti, hogy görbültebb, "sűrűbb" téridőben lassul az idő és lassabban halad a fény, "ritkább" téridőben gyorsabban telik az idő és gyorsul a fény is.
A fenti példára ezt a feltételt alkalmazva meghatározható minden irányra egy faktor, ami megszabja, hogy a tér és idő mértékegységei milyen mértékben változnak, hogy az adott irányban kibocsátott fotonok sebességét a megfigyelő c-nek mérje. Pl. 90°esetén az álló megfigyelő azt látja, hogy a foton az űrhajótól 1 másodperc alatt 0,5 fénymásodperc távolságra jutott.1,414-es faktor feltételezésével az űrhajóban lévő megfigyelő azt méri, hogy a távolság 0,5 fénymásodperc helyett 0,707 fénymásodperc és 1 másodperc helyett 0,707 másodperc lesz. Így a foton sebességét c-nek méri.
A piros görbén bejelöltem, hogy az űrhajón lévő megfigyelő milyen irányban, mekkora távolságokat mér fénymásodpercben. Ehhez nyilván ugyanannyi másodperc tartozik időben. Az értékeket két tizedesig adtam meg, ezért létható 90°-nál a 0,707 helyett a 0,71-es érték.
Az ábrán az látható, hogy a mozgó tárgy előtt sűrűsödik, mögötte ritkul a téridő.
Milyen mérhető paraméterek következnek a fenti feltételezésekből?
Egy felénk nagy sebességgel közeledő objektum fényintenzitása nagyobb lesz, mint ugyanezen objektum fényintenzitása, ha távolodik.
Egy bolygó haladási irányba eső felületén állva lassabban kell teljen az idő, mint a haladási iránnyal ellentétes oldalán.
Egy erre vonatkozó kísérlet: a bolygó pontosan a haladási irányába eső felületéről (mikrohullámú háttérsugárzás segítségével meghatározott haladási irányról beszélek) felszáll két repülőgép és egyenlő sebességgel, egyenlő magasságban haladva az egyik úgy repül, hogy igyekszik a bolygó haladási irányában maradni, míg a másik megkerüli a földet. Mikor újra találkoznak, egyszerre leszállnak. Ha a fenti feltételezések helyesek, akkor azon a repülőn lévő atomóra, amelyik a bolygó haladási irányában maradt késni fog a másik repülőn lévő órához képest, amelyik a haladási iránnyal ellentétes oldalon is átrepült.
Úgy tudom, hogy van olyan tapasztalat, hogy egyszerre felszálló, de más irányokba tartó repülőgépeken elhelyezett atomórák különböző sebességgel járnak, de ezen jelenség elfogadott magyarázatát nem ismerem.