Gravitációs hullámok

[takacs.ferenc.bp]

Csak úgy ömlik a temérdek energia a keringő tömegek gravitációs kisugárzásából. Mert hát nem csak az összeolvadó fekete lyukak sugároznak gravitációsan, hanem minden keringő égitest, és ezekből nincs kevés, még ha egyenként kicsi is a teljesítményük. És évmilliárdok óta, amióta csillagok vannak. Ezeknek csak kis része nyelődik el, például a LIGO-ba.

Vajon nem ez a térben hullámzó temérdek fölös energia oka temérdek kínzóan zavarba ejtő fizikai kérdésünknek? Úgy mint kozmikus vöröseltolódás, univerzum tágulása, sötét energia. Régóta társalgunk a gravitációs sugárzás kibocsájtásáról, észleléséről, de ezen hullámok sorsa, úgy veszem észre hidegen hagy mindenkit. Van valakinek ötlete, hova tűnnek ezek a hullámok? És ha nem tűnnek el, hanem itt csaponganak közöttünk, akkor mik ezeknek a melléktünetei?

[takacs.ferenc.bp]

[takacs.ferenc.bp]

[Zsolt68]

[takacs.ferenc.bp]

[takacs.ferenc.bp]

Ha meggondolom, a nagy tömegek közelében kitágul a tér, legalább is a gumilepedős szemléltetés szerint.

[Zsolt68]

[takacs.ferenc.bp]

De ez így is van. A fekete lyukba eső test végtelen ideig közelít a horizonthoz. Ehhez sok idő, és hosszú út szükséges.

A lepedő nem a szingularitásnál, hanem az eseményhorizontnál süllyed végtelen mélységbe. Számunkra ez is a látható univerzum határa.

[Zsolt68]

[takacs.ferenc.bp]

Az univerzum tágulására eddig az volt a magyarázat, és egyben bizonyíték, hogy a távoli galaxisok fénye a távolsággal arányosan vörösbe tolódik, ezt nevezzük kozmikus vöröseltolódásnak. A kozmikus vöröseltolódást jobb híján az univerzum tágulásával magyaráztuk, ami persze egy önmagára való visszahivatkozás, így nem valódi ok. A gravitációs hullámok jelenlétének feltételezésével immár valódi okokat is meg tudunk nevezni. Vagyis az univerzum tágulásának, és a kozmikus vöröseltolódásnak az oka a gravitációs potenciál állandó globális növekedése. A gravitációs potenciál a keringő égitestek által kibocsájtott gravitációs hullámok miatt növekszik, amely hullámoknak nincs elnyelődési lehetőségük, így állandóan, és mindenütt emelik a gravitációs potenciált. A kozmikus vöröseltolódás mértékét így a fény kibocsájtása, és elnyelődése időpontjaiban érvényes gravitációs potenciálok különbsége határozza meg. Ez az elmélet persze csak akkor működik, ha meg tudjuk becsülni, mennyi gravitációs hullám keletkezik az univerzum égitestjeinek keringése által, és az a várt tartományba esik.