Egy laikus kérdés ami,foglalkoztat

[Macska Bonifác]

[G.Á]

[Rigel]

[kristof weaver]

"Az infláció idején, a Higgs mező uralta korban egy nagyon drasztikus, exponenciális gyorsulás, aztán a sugárzás dominálta korszakban az idő 1/2-es hatványa szerinti lassuló, majd a nem relativisztikus anyag (a közönséges tömeges és a sötét anyag) dominálta korban az idő 2/3-os hatványa szerinti lassuló tágulás következett. Végül kb. 6-7 milliárd évvel ezelőtt megint gyorsulni kezdett, ami egy kozmológiai konstans szerűen viselkedő sötét energia dominanciájára utal."Api ezen válaszán gondolkodva,egy újabb kérdést szeretnék feltenni.Létezik a természet leírásának olyan elméleti próbálkozása,ami úgy közelít,hogy a téridő az valójában egy kvantumeffektus infláció által felnagyított speciális esete?Hogy a téridő az valójában kvantummechanika olyan"része",ága,amit az infláció a Higgs mező uralta korban,majd később a sötét energia ezt tovább fokozva felnagyította és így olyan"látszatot keltve"mintha a fizikának két külön összeegyeztethetetlen kvantumos-klasszikus mechanikája lenne?Válaszokat előre is köszönöm

[api]

[dgy]

[Zsolt68]

Azt állítjátok, hogy a fizika mindenütt és mindig ugyanaz. Ez egy nagyon alapvető alapelv.
Ezek után nem egészen értem, hogy az extrém görbült térhez miért kell új fizika meg kvantum gravitáció.
Az ismert fizika melyik szabályai nem teljesülnek egy FLY-ban?
(Na megyek vissza a zárt osztályra.)

[api]

[dgy]

[api]

Hogy mindenki számára világos legyen, beteszem ide a kétparaméteres modellek paramétertérképét:

Jelen pillanatban az Unverzum energiasűrűségének nagyjából 0,7 része a "sötét energia", amit egy kozmológiai állandó szerűen viselkedő skalármezővel modelleznek, és 0,3 része a tömeges anyag. Tehát mi most a "sík" Univerzumot jelző egyenes bejelölt pontjában vagyunk, azaz a gyorsuló tágulás tartományán belül. Kezdetektől ezen az egyenesen mozgunk, mert az inflció következménye, hogy a téridő térszerű hipersíkjai görbületlenek. De a "gyorsulás-lassulás" választóvonalat csak kb. 5-7 milliárd éve léptük, át, előtte jó darabon még lassult a tágulás, történetesen egy a.t függvény szerint, mert akkoriban még a tömeges anyag energiasűrűsége volt a domináns a skalármező energiasűrűségéhez képest. Kb. a 100.000 év előtt pedig a sugárzási energia dominált, ami egy a.t tágulási függvényt eredményezett.

Tehát csak az infláció utáni kezdeti százmillió években egyensúlyozott az Univerzum az "örökké tágul/ összeroppan" határvonal közelében. Aztán egyre feljebb araszoltunk a "sík" egyenesen, mert lassanként a sötét energia vált dominánssá, hisz miközben a sugárzás energiasűrűsége 1/a szerint ritkul a tágulással, a tömeges anyagé pedig 1/a szerint, addig a skalármezőké kevésbé. Egy kozmológiai konstansként viselkedő skalármező energiasűrűsége pedig semennyire se csökken. Így aztán mára már nem tartózkodunk ott a végső összeomlást és a korlátlan tágulást elválasztó határon.