Nemdeterminált univerzum modellek

[Antares]

[Macska Bonifác]

Persze, hogy van.
Bedöglik a Galileiben megszokott modell naív általánosítása.

(Bár lehet hogy _főleg_ ott döglik be, hogy definiálni kell azok halmazát, akik még változtathatnak a jövőn. Ezen dgy még dolgozik.)

[api]

[api]

[Antares]

Köszi api, ez így világos. De én azt hittem, Bonifác úgy érti az "átfedést", hogy az egyik megfigyelő múltbéli fénykúpja a másiknak a jövőbeli fénykúpját fedi át.

Ekkor a te rajzod így alakulna át:

kup.jpg (71.87 KiB) Megtekintve 1591 alkalommal.

És azt kéne elérni, hogy a barna rész valahogy átfedje a sárgát. De azt nem lehet, mert ha közelíteni akarom a kúpokat, akkor a barna kúpot a ferde egyenes mentén kell eltolni, de az mindig laposabb 45 foknál, így a barna és a sárga kúprész sosem kerül fedésbe.

[dgy]

Tegy-k fel, hogy Dark Fater a mi galaxisunkban élt, valamikor nagyon-nagyon régen. Haláláról írott forrásokból és "A jedi visszatér" című dokumentumfilmből (amely valahogy túlélte az eltelt eónokat) tudomást szereztünk.

Ha egy nagyon távoli galaxisban valaki MOST (az én számításom szerint most, azaz az én jelenemben) nagyon gyorsan szalad, akkor (az ő számítása szerint) egyidejű lehet a hajdan élt Dark Faterrel. Ebben nincs semmi ellentmondás, ez az egyes inerciarendszerek "most"-hipersíkjainak egymáshoz képesti dőléséből egyszerűen következik.

A probléma abból ered, hogy hajlamosak vagyunk az "egyidejűnek lenni" viszonyt ekvivalencia-relációnak tekinteni. Azaz reflexívnek (ez teljesül is), szimmetrikusnak és tranzitívnak. A klasszikus fizikában mindhárom kritérium teljesül, ezért az egyidejűségi (ekvivalencia-)reláció egyértelműen felvagdossa a téridőt "jelen"-szeletekre, és ebben a felosztásban minden megfigyelő egyetért. Ehhez még azt is hozzáképzeljük, hogy a "velem egyidejűleg létező" többi lény ugyanolyan ontológiai státusszal bír, mint én, azaz ugyanolyan "erősen" létezik - "most".

A specrelben az egyidejűség se nem szimmetrikus, se nem tranzitív. Ha mégis ragaszkodunk a tranzitivitáshoz, az jön ki, hogy a téridő bármely két pontja egyidejű, azaz én most egyidejű vagyok a saját múltammal és jövőmmel is. Ha az ontológiai ekvivalenciát is fenntartjuk, az marad, hogy minden (múlt, jelen, jövő) egyszerre és egyformán "erősen" létezik, nem marad semmi helye a szabad akaratnak, a változtatás lehetőségének, a "szabad" jövő "megváltoztathatatlan" múlttá válása kéjes pillanatának. Ez a fix és előre determinált "tömbuniverzum".

Csakhogy ez a kép a fenti két gondolat elfogadásán múlik. A távoli galaxisban jelenleg, velem egyidejűleg létező megfigyelő létezése nem tény, nem tapasztalat, hanem íróasztalon, papíron készült konstrukció (sokkal inkább, mint Dark Fater létezése). Az, hogy ő milyen mozgást végez, és ennek következtében mit tart(hat) vele egyidejűleg létezőnek, ugyancsak konstrukció, ebben a műfajban már másodfokú (mint a kisködmönös mesében: mi lenne, ha megismerkednék valakivel, lenne gyerekünk, aki lemenne a pincébe, és rádőlne a hordó. és akkor kié lesz a kisködmön stb...). Hogy ezeknek a konstruált objektumoknak és eseményeknek ugyanolyan realitást, "most"-létezést tulajdonítsunk, mint saját magunknak - hát ez erősen megkérdőjelezhető hipotézis. A problematika egyik fele erre épül.

A másik kérdés, ti. hogy létezik-e valami olyan esemény, amikor a jövő múlttá (ezzel megváltoztathatatlanná) válik, ettől némileg független. Ha az előbbi gondolatmenetet követjük, és elfogadjuk az egyidejűség tranzitivitását, valamint a (valaki szerint) egyidejűleg létezők egyenértékű realitását, akkor nyilván nem létezik ilyen "múlttá válás", minden egyidejűleg létezik. De ha ezt a durva extrapolációra épülő konstrukciót nem tartjuk fenn (és szerintem az áltrelben nem szükségszerű fenntartani), akkor elvileg nyitva áll a lehetőség egy olyen modell kidolgozására, amelyben ez a "múlttá válás" valami reális fizikai esemény (pl valamilyen hullámfüggvény összeomlása), amely a saját meghatározott törvényei szerint terjed tova az Univerzumban - és ennek nincs köze a már a specrelben is relatív, az áltrelben pedig teljesen önkényes, és globálisan általában értelmezhetetlen egyidejűség-fogalomhoz. Ebben az irányban szerintem érdemes elgondolkodni.

dgy

[srudolf]

[G.Á]

[dgy]

[persicsb]