Azért fordulok a tisztelt forumozókhoz, hogy megkérdezzem, hogy az alant leírtak
fizikailag lehetségesek-e. Úgy is mondhatnám, hogy mai tudásunkkal biztosan ki
lehet-e jelenteni, hogy márpedig ez igy nem lehetséges.
Ha pedig esetleg valaki ráismer arra, hogy hasonló elméletet már kitaláltak
akkor kérem jelezze, mert szeretnék utánnaolvasni (angolul is).
Mindig is foglalkoztatott az általános relativitáselmélet, de soha nem hittem az idődimenzió létezéseben.
Ezért sokat foglalkoztatott, hogy miként lehetne az ált.rel. által leírt jelenségeket megmagyarázni az idődimenzió nélkül.
Az első lépés ezen az úton, hogy megmagyarázzuk miért nem lehet elérni a fénysebességet ugyanis
a mai fizika erre nem ad kielégítő választ. Itt arra gondolok, hogy a fizikai/matematikai képletek csak a végeredményt
írják le, azaz a tömeg nő és csak nagyon kicsit a sebesség (ahogy közeledünk a fénysebességhez).
Szerintem egy lehetséges válasz erre, hogy azért nem lehet elérni a fénysebességet, mert ezt valami megakadályozza.
Ez a valami pedig maga a tér. Szerintem a tér az nem "semmi", hanem valami közeg/médium/éter. Természetesen
ezt az étert ne tévesszük össze a Luminiferous éterrel, mert semmi köze hozzá. Itt magáról a térről van szó ami
elképzelhető, hogy nem is anyagi természetű azaz a mai fizikai képletekkel nem lehet leírni. Ez a szemlélet persze
azt is jelenti, hogy felállítunk egy kitüntetett inerciarendszert, ami maga a tér.
Einstein óta tudjuk, hogy a tömeg hatással van a térre, görbíti vagy úgy is mondhatnánk, hogy megzavarja az állapotát.
A folytatásban inkább a "zavart tér" kifejezést használnám a görbület helyett ugyanis az utóbbi geometriára utal.
Természetesen van elképzelésem, hogy hogyan lehet értelmezni azt, hogy a tér zavart, de erről majd később.
Tehát ahogy egy anyag (aminek van tömege) mozog a térben ez a mozgás megzavarja a teret. Ha az anyag gyorsabban mozog akkor a keletkező
zavar is nagyobb lesz. Viszont még maga a tér sem változtathatja meg azonnal az állapotát. Ez azt jelenti, hogy ahogy az
anyag mozog a térben a térnek "időre" van szüksége, hogy reagáljon az anyag jelenlétére. Ez pedig azt jelenti, hogy
a tér egy erőt/ellenállást fejt ki a anyagra. Nyilvánvalóan ez azt eredményezi, hogy az anyag lassulni fog, azaz energia távozik
a rendszerből gravitációs hullámok formájában. Az is nyilvánvaló, hogy ez az energiavesztés nagyon-nagyon kicsi (különben már minden mozdulatlan lenne).
Tehát ahogy az anyag egyre gyorsabban mozog úgy a tér is egyre zavartabb lesz. Csakhogy szerintem a tér sem lehet végtelenül
zavart, kell lennie egy maximális értéknek. Ahogy az anyagot egyre közelebb gyorsítjuk a fénysebességhez úgy egyre
több és több energia fog arra fordítódni, hogy a teret még jobban görbítsük/megzavarjuk és ezzel ehhez a maximális
értékhez közeledünk.
Röviden: szerintem a fénysebesség elérését az anyag és a tér között létrejövő kölcsönhatás akadályozza meg. Valószínűleg ha
ismernénk a tér tulajdonságait akkor ki tudnák számítani a maximálisan (elméletben) elérhető sebességet ami a fénysebesség lenne.
A fenti gondolatmenetet folytatva látni fogjuk, hogy idődimenzióra sincsen szükség, hogy előállítsuk az ált.rel. által leírtakat.
Arról van szó, hogy a zavart tér az anyag körül akadályozza, hogy az anyagi részecskék kölcsönhatásba lépjenek egymással.
Ha nincs kölcsönhatás akkor nincs vátozás. Márpedig az időt a vátozáson keresztül érzékeljük. Vizsgáljuk meg a közkedvelt
muon példát ebből a szempontból.
Tehát a muon esetében azt tapasztaljuk, hogy a 2.2 microsec bomlási idő ellenére a felső légkörben keletkezett muon
megtalálható a föld felszínén. Ezt úgy érzékeljük, hogy a muon számára a nagy sebessége miatt lelassult az idő. Csakhogy szerintem
egyáltalán nem ez történik. Ehelyett szerintem az történik, hogy a muon körül lévő zavart tér akadályozza, hogy kölcsönhatásba
lépjen a W- bozonnal. Ha a muon nem tud kölcsönhatásba lépni a W- bozonnal, akkor elbomlani sem tud. Persze ebből
maga a muon semmit sem vesz észre. Számára 2.2 microsec telik el.
Közelítsük meg ezt egy másik nézőpontból. Ez itt a muon élettartalmának képlete:
forras: https://www.slac.stanford.edu/BFROOT/www/doc/Seminars/hqy2k/Brau_MuonDecay.ps
27. oldal:
t = [ mw / (mu * gw) ]^4 * [ 12 * (8 * pi)^3 / mu ]
ahol 'mw' a W- bozon tömege, 'mu' a muon tömege, 'gw' pedig a weak energy coupling constant.
Magyarán ha a zavart tér akadályozza a részecskék közötti kölcsönhatást, akkor ezt úgyis lehet értelmezni,
hogy a gyenge kölcsönhatási állandó kisebb lesz. Ha pedig az kisebb, akkor a muon élettartalma nőni fog.
Tehát a gyenge kölcsönhatási állandó (weak energy coupling constant) nem is állandó hanem attól függ, hogy
a tér mennyire zavart egy részecske körül. Természetesen ez az összes többi ilyen kölcsönhatási állandóra is igaz.
Ezzel a gondolatmenettel nincs szükség idődimenzióra. A relativitás a térben mozgó tárgyak között megmarad (órák máshogy járnak, stb),
viszont hogy igazából ki milyen sebességgel halad (és ezáltal mennyire csökken az adott tárgy részecskei közötti interakció,
ami azt eredményezi, hogy pl. az órák máshogy járnak) onnan tudnánk meg ha a térhez képest viszonyítjuk a mozgásukat.
Erre jelenleg nincs módszer.
Végezetül szeretném még két érdekes következtetésre felhívni a figyelmet. A fent leírtakból az is következik,
hogy a gravitáció tulajdonképpen nem vonzóerő, hanem nyomóerő. Ugyanis a tömeg zavart okoz a térben,
a tér viszont szeretne újra "sima" lenni. Ezért a zavart tér egyfajta nyomást gyakorol az anyagra. Szerintem ez a gravitáció.
A mi szemszögünkből a vozóerő és nyomóerő között nem lehet különbséget tenni.
A másik pedig a sötét anyag. Arról van szó, hogy a tér valamennyire ott is zavart ahol nincs is anyag. Ezt az "extra" zavart
a térben "extra" anyagként azaz sötét anyagként értelmezzük. Továbbá, mint írtam a tér szeretne "sima" lenni.
Szerintem ez az oka, hogy tágul a viláegyetem.
