Szerző: dgy » 2017.02.01. 23:47
Mondom kicsit másképp és rövidebben.
Novobátzkyt és Marxot ebben a kutatásban nem az érdekelte, hogy milyen erők VANNAK ténylegesen a természetben, hanem hogy milyenek LEHETNEK, mit enged meg a relativitáselmélet mint keret, és ebből milyen mozgások következHETNEK.
Ilyen értelemben ez nem annyira fizika, mint inkább matek - hiszen a specrel tulajdonképpen alkalmazott csoportelmélet.
Tehát valóban hiába várná bárki, hogy a specrelből levezessék a Higgs-mező LÉTÉT - de létezésének lehetőségét és hatásait igenis le lehet vezetni.
Ezért jelentős gondolat a Marx-paradoxon is, amely a tömeggel fordítottan arányos erő esetén egy tisztességes kovariáns számolás végén megengedi a fénysebesség átlépését. Senki sem mondta azt, hogy ilyen erő LÉTEZIK. De mivel az elmélet formális keretein belül LEHETSÉGES, és abszurditásokra, az elmélet fizikai alapfeltevéseivel ellentétes mozgásokra vezethet, ezért az ilyen erők létezése egyszerűen BOTRÁNYOS! Ezt a csúf pörsenést az elmélet hótiszta orcáján sürgősen meg kell szüntetni ! (Azóta sem sikerült megnyugtatóan lezárni a kérdést.)
Látszik, hogy ez az indulat, ez a felháborodás nem annyira fizikai (nem jelennek meg naponta a jövőből küldött, fénynél gyorsabb, a tömegükkel fordítottan arányos erővel hajtott részecskék vagy időgépek), hanem etikai. Az indulat rokon azokéval a középkori teológusokéval, akik azon elmélkedtek, hogyan engedheti meg a jóságos Úristen a szegénység, az éhezés, a pedofília, a hétfejű sárkányok, a gonosz zsarnokok vagy a tévés valóságshowk létezését.
Mint tudjuk, a matematika az etika egyik ága, a világ végső harmóniáját kutatja. Ennek a matematikai fizikában megvalósuló legszebb példája éppen a speciális relativitáselmélet.
Ennek a fényében kell nézni a relativisztikus dinamika általános kérdéseit.
dgy