Miért nem lehet relativisztikus tömegnövekedésről beszélni?

[dgy]

[Rigel]

Engedelmeddel a teljes hozzászólást beidéztem a "másik helyen" is okulásul. (Meg én annyira nem értek hozzá, hogy csak összekutyulnám, ha megpróbálnám leírni.)

Ígérem, nem csinálok ebből rendszert - annál lustább vagyok, hogy egyesével hordjam át innen a tartalmakat oda -, de ez annyira informatívra sikerült, hogy nagyon sok "ottani" nyitva hagyott kérdést tisztáz azok számára, akik legalább nyitottan állnak hozzá a témához. (Mert hogy Szabikut ez sem fogja meghatni, az is biztos.)

-------------------------------------------
Ui.: Sajnos dgy kérésének egyenes úton nem tudtam eleget tenni, mivel éppen abban a pillanatban, ahogy a törlés utasítást kiadtam, Szabiku belepofátlankodott egy új hozzászólással, így pedig az ottani rendszer visszautasította a törlést. Küldtem egy "feljelentést" magam ellen, hogy az admin törölje a teljes hozzászólást személyes adattal való visszaélés okán. Elnézést az okozott kellemetlenségekért.

[dgy]

Mondom kicsit másképp és rövidebben.

Novobátzkyt és Marxot ebben a kutatásban nem az érdekelte, hogy milyen erők VANNAK ténylegesen a természetben, hanem hogy milyenek LEHETNEK, mit enged meg a relativitáselmélet mint keret, és ebből milyen mozgások következHETNEK.

Ilyen értelemben ez nem annyira fizika, mint inkább matek - hiszen a specrel tulajdonképpen alkalmazott csoportelmélet.

Tehát valóban hiába várná bárki, hogy a specrelből levezessék a Higgs-mező LÉTÉT - de létezésének lehetőségét és hatásait igenis le lehet vezetni.

Ezért jelentős gondolat a Marx-paradoxon is, amely a tömeggel fordítottan arányos erő esetén egy tisztességes kovariáns számolás végén megengedi a fénysebesség átlépését. Senki sem mondta azt, hogy ilyen erő LÉTEZIK. De mivel az elmélet formális keretein belül LEHETSÉGES, és abszurditásokra, az elmélet fizikai alapfeltevéseivel ellentétes mozgásokra vezethet, ezért az ilyen erők létezése egyszerűen BOTRÁNYOS! Ezt a csúf pörsenést az elmélet hótiszta orcáján sürgősen meg kell szüntetni ! (Azóta sem sikerült megnyugtatóan lezárni a kérdést.)

Látszik, hogy ez az indulat, ez a felháborodás nem annyira fizikai (nem jelennek meg naponta a jövőből küldött, fénynél gyorsabb, a tömegükkel fordítottan arányos erővel hajtott részecskék vagy időgépek), hanem etikai. Az indulat rokon azokéval a középkori teológusokéval, akik azon elmélkedtek, hogyan engedheti meg a jóságos Úristen a szegénység, az éhezés, a pedofília, a hétfejű sárkányok, a gonosz zsarnokok vagy a tévés valóságshowk létezését.

Mint tudjuk, a matematika az etika egyik ága, a világ végső harmóniáját kutatja. Ennek a matematikai fizikában megvalósuló legszebb példája éppen a speciális relativitáselmélet.

Ennek a fényében kell nézni a relativisztikus dinamika általános kérdéseit.

dgy

[dgy]

[dgy]

[kozmi]

[srudolf]

Tekintsünk egy nagy számú protontból álló rendszert, betéve egy zárt dobozba. Legyen ezeknek a nyugalmi tömege , m=m, a doboz tömegétől eltekintünk.

Ennek a rendszernek a nyugalmi tömege, ha minden proton nyugalomba van: E/c= Σm. Nulla Kelvin fokon.
Melegítsük fel a dobozt, minden proton elkezd mozogni, mindegyik a saját κ rapiditásával.
Akkor az energiája és az impulzusa a rendszernek, egy nyugvó IR-hez képest, úgy adódik, hogy minden protonra összegezünk:
E/c= Σmch(κ), p/c=Σmsh(κ)

Bevezetem az M jelölest, ami a felmelegített dobozba zárt protonokból álló rendszer nyugalmi tömege.
Ha a protonok nem mozognak egyforma sebességgel, akkor a protonok impulzusvektorait össze kell adni, azoknak lesz egy eredő vektora, annak egy támadáspontja (analógia: felrobbanó test, a robbanást megfordítva nézve a lassított filmet), az lessz az a pont amire felírható a következő összefüggés: Mc= E-pc összefüggés.
Akkor a nyugvó IR-hez képest, a doboznak a rapiditása legyen Ω, amire felírható: E/c=Mch(Ω), p/c=Msh(Ω).
A kérdés az, hogy mikor teljesül az
M=( Σmch(κ))/ch(Ω) összefüggés.
Szerintem, csak akkor, ha mindegyik proton egyforma sebességgel mozog (azaz a négyessebességvektoruk azonos). Ez valójában lehetetlen.
Azt kéne bizonyítani, hogy M>( Σmch(κ))/ch(Ω) és akkor a felmelegített rendszernek a nyugalmi tömege nagyobb lenne, mind a nulla Kelvin fokon nyugvónak.

[dgy]

Rigelnek:
"hármasskaláron" azt a mennyiséget értik, amely skalárként transzformálódik, azaz nem változik, ha a valódi Lorentz-csoport egyik speciális részcsoportjára, a háromdimenziós tér forgatásaira korlátozzuk a megengedett transzformációkat, azaz kihagyjuk a boostokat. Ezek a mennyiségek a klasszikus, nemrelativisztikus fizikában simán csak skalárok. Lorentz-szempontból nézve ezek lehetnek skalárok (tömeg, nyomás, Higgs-mező értéke stb), négyesvektor nulladik komponense (idő, frekvencia, energia, teljesítmény, elektrosztatikus potenciál stb), négyestenzor 00 komponense (energiasűrűség, gyenge gravitációs potenciál stb).

E mennyiségek a nemrelativisztikus fizikában egyformán viselkednek, a sperelben egészen másképp. A különböző tenzori rangú mennyiségeket nem is lehet összeadni. Ezért a tömeghez csak a négyesskalár Higgs-mező adódhat hozzá, a hármasskalár elektrosztatikus potenciál nem. Az elektromágneses négyespotenciál négyesvektor, ezért a relativisztikus Lagrange-formalizmusban, a Dirac-egyenletben és a mértékelméletekben is a négyesimpulzus vektorához adódik hozzá. Ha ezt visszaírjuk hármas jelölésre, az elektrosztatikus potenciál az energiához mint nulladik komponenshez adódik hozzá.

dgy

[api]

Mi ez az üres wiki cikk?

[dgy]

Jánossy nem a másik egyetemen, hanem a másik emeleten dolgozott, az ELTE ugyanazon épületében, mint Novobátzky, pár évig azonos tanszéken, aztán egy másik tanszék vezetőjeként.

Az űrhajósok bekábulásáról nem tudok, a wiki cikkben sem láttam ilyet. Honnan veszed? Jánossy mindig hangsúlyozta, hogy az ő elméletéből ugyanazok a mérhető eredmények jönnek ki, mint Einsteinéből.

dgy