Szóval először azt hittem, hogy az lesz az egyszerűbb eset, amikor az erőkar nagyon kicsi, és az aszimmetria alig befolyásolja az irányt. Mert ha nagy az erőkar, akkor elég egyszerű elképzelni, hogy ez a műhold rövid időn belül eszméletlenül bepörög, és onnantól nagyon vadul mozog. De érdekes módon ez lett az egyszerűbb eset.
Szóval ha a hajtómű nem pontosan a tömegközéppont alatt van, akkor lesz egy állandó forgatónyomaték, aminek a hatására a műhold egyenletesen gyorsuló forgásba kezd:
Innen két integrálással könnyen kijön a szögelfordulás:
Ez lesz a tolóerő irányának mindenkori szöge is.
A 0 fokos iránynak a vízszintes x tengelyt választva:
A gyorsulás pedig:
A sebességek pedig ebből integrálással:
Bár a és függvényeket nem tudom analitikusan kiintegrálni, de megtaláltam az ún. Fresnel-integrálokat, amik pont ennek a két függvénynek az inegráljai.
És az a jó, hogy mindegy is, milyenek ezek a függvények pontosan, mert mindketten ugyanoda konvergálnak:

Még azzal sem kell foglalkozni, hogy pontosan hova tartanak, és a paraméterek hogyan változtatnak ezen, a lényeg, hogy ugyanoda tartanak.
Mert ha azt akarom vizsgálni, hogy hosszú idő múlva a műhold mennyire fog eltérni asszimptotikusan az eredeti iránytól, akkor a két sebességkomponenst csak el kell osztani egymással, és a határértéket venni a végtelenben, így pedig minden kiesik:
Vagyis a végtelenbe tartva , azaz az irány 45 fokos.
Ezt elsőre nem gondoltam volna, pedig logikus, hogy amikor a pörgés már nagyon gyors, akkor a műhold már semerre sem gyorsul, hanem nagyjából állandó sebességgel repül, egyenesen. A 45 fok viszont nem jött volna ki számolás nélkül.