A tér és az idő természete

[Tuarego]

[Banzai]

[Banzai]

"Elvileg semmi nem haladhat gyorsabban a fénynél, ami kizárja a fénysebesség feletti űrutazás lehetőségét, van azonban egy kiskapu Einstein általános relativitás elméletében. Nem az űrhajónak kell mozognia, hanem a körülötte levő térnek. A NASA tudósai jelenleg ennek a lehetőségnek az első gyakorlati tesztjén dolgoznak.
A tömeggel rendelkező dolgok nem mozoghatnak gyorsabban a fénysebességnél (ugyebár), de mi van, ha a hajó helyett a hajó körüli űr mozog? Az űrnek nincs tömege, és azt is tudjuk, hogy rugalmas, hiszen mérhető ütemben tágul az ősrobbanás óta, amit a fény vöröseltolódása bizonyít.

Ezekkel az ismeretekkel felvértezve Alcubierre 1994-ben megalkotta elméletét, melyben az űrhajó nem lépi át a kozmikus sebességhatárt, előtte azonban a tér összehúzódik, míg mögötte kitágul, így a hajó gyorsabban teszi meg az adott távolságot, mint a fény. Összességében egy úgynevezett warp-buborékról beszélhetünk, amin belül az űrhajó soha nem éri el a fénysebességet. "Az az igazság, hogy a legjobb ötletek először mindig őrültségnek hangzanak, majd eljön az az idő, amikor már el sem tudjuk képzelni a világot nélkülük.
Egy működő térhajtómű első gyakorlati lépése a warp-buborék mesterséges megalkothatóságának bizonyítása, amin jelenleg a NASA Johnson Űrközpontjának egyik csapata dolgozik Harold White fizikus vezetésével. Alcubierre elmélete szerint egy warp-buborék negatív energia, vagy egy vákuumban létrehozott energia alkalmazásával alkotható meg. Ez a folyamat a Casimir-effektuson alapul, mely szerint egy vákuum valójában nem üres, hanem tele van fluktuáló elektromágneses hullámokkal. Ezeknek a hullámoknak az eltorzításával negatív energia hozható létre, ami eltorzíthatja a tér-időt, létre hozva a warp-buborékot.

A tér-idő torzulás bekövetkezésének vizsgálatához a kutatók laboratóriumukban két erősen fókuszált lézerrel kísérleteznek, az egyik lézer sugarát vákuumon, a másikat hagyományos téren keresztül küldik, majd a két sugarat összehasonlítják. Amennyiben a vákuumon áthaladó sugár valamilyen módon megnyúlik, például vöröseltolódás lép fel, a kutatók tudni fogják, hogy egy warp-buborékon haladt keresztül.

A problémát az okozza, hogy a negatív energia annyira kicsi, a lézer pedig annyira pontos, hogy a Föld legkisebb szeizmikus mozgása is félre viheti az eredményeket, ezért White elkezdte áttelepíteni kísérletét egy másik épületbe, amit eredetileg az Apollo űrprogram számára építettek. "Ez a laboratórium szeizmikus szempontból szigetelt, az egész szint lebegtethető" - nyilatkozott a TechNewsDaily-nek. "A rendszert azonban egy ideig még nem aktiváljuk, először át kell vizsgálnunk és le kell tesztelünk"

White és kollégái a térhajtómű egy kicsinyített változatával kísérleteznek. Elkészítették az általuk White-Juday Mező Interferométernek nevezett eszközt a Johnson Űrközpontban, lényegében megalkotva egy lézer interferométert, ami a tér-idő görbülések mikroszkopikus változatait vizsgálja. A csoport szeretnénk megtudni, hogy képesek-e egy nagyon parányi buborékot létrehozni, megzavarni a tér-időt. Ha igen, akkor csak idő és energia kérdése a buborék felnagyítása, véli White.

Több tudós szorít White csapatának, sokan vallják ugyanis, hogy akár a legelrugaszkodottabbnak hangzó ötletekre is szükség lehet, ha az emberiség komolyan gondolja a csillagközi utazást. "Ha valaha is egy igazi űrutazó civilizációvá szeretnénk válni, akkor egy kicsit másként kell gondolkodnunk, egy kicsit merésznek kell lennünk" - összegzett Obousy.
Ennek megfelelően White jelenleg a lézerek új közegnek megfelelő átkalibrálását végzi. Nem bocsátkozott jóslatokba arra vonatkozóan, hogy csapata mikor számíthat perdöntő adatokra, sem azzal kapcsolatban, hogy mikor válhat lehetővé a tényleges warp-utazás, azt azonban meggyőződéssel állítja, hogy mindez csak idő kérdése. "A lényeg, hogy a természet képes rá, így a sarkalatos kérdés az, hogy vajon mi is képesek vagyunk-e?"

[Serafina]

[Banzai]

[Tuarego]

Kedves Banzai!

Az idézett NASA által finanszírozott "kutatási" projekt semmi konkrétumról nem tud beszámolni, hanem (szerintem) egy eléggé homályos elméletre alapozott vízió.

Komolyságára, realitására számomra azzal ér fel, mintha olyan kutatásba fognánk bele, hogy a Föld felszínén a jelenleg drága és energiaigényes utazást úgy oldjuk meg, hogy először felmegyünk egy magas helyre, ott bekapcsoljuk a Hiper-Szuper-Warp-Antigravitációs készülékünket, meg a Hiper-Légellenállás Kiiktató gépünket, majd megvárjuk, hogy a Föld elforduljon alattunk, s a megfelelő ponton készülékeinket leállítva landolunk...Ha ez ilyen egyszerű lenne!...

Könnyű azt kijelenteni, hogy mindössze annyit kell elérni, hogy magunk mögött kitágítjuk, előttünk meg összesűrítjük a teret, s hipp és hopp már ott is vagyunk ahol akarunk, ráadásul a fénysebességnél gyorsabban...

Csakhogy ezt "büntetlenül" nem tehetjük meg ebben a létező anyagi világban, legfeljebb a Star Trekben, meg a mesékben. A tér nem fog csak úgy alánk görbülni, s csak úgy könnyedén ide-oda sűrűsödni, ritkulni. A tér erőteljes, lokális görbítését nagy anyagkoncentrálódás tudja csak előidézni, az általános relativitás elmélet modellje szerint. Hogy ezt egy űrhajó mozgatásához felhasználhatóan előidézzük, olyan tömegű testet kellene odavinnünk és speciális módon mozgatnunk, hogy az űrhajó ennek térgörbületi lejtőjén éppen arra felé zuhanjon, amerre mi akarjuk. Tehát végső soron a térgörbület ilyen módon (anyaggal) való alakítgatásához is kellene annyi energia befektetés (sőt sokkal több), mint az űrhajó hagyományos gyorsításához.
Nem elég trükközgetni mindenféle warp-buborékokkal, meg lézerrel, mert az űrhajó térbeli átviteléhez nem lehet a fizikai törvényeket, az energia- és lendület megmaradást ilyen hókuszpókuszokkal kikerülni.

[Banzai]

Örülök, akkor ezt túltárgyaltuk.

[Tuarego]

Szerintem a tér – önmagában – nem tud tágulni, mint ahogy egyéb módon sem lehet "meghajtani"...
Én tartom magam ehhez, még ha itt (képletesen) meg is köveznek érte.

A világegyetem az anyagával és a HOZZÁTARTOZÓ terével EGYÜTT tud csak tágulni. Amíg nem bizonyítják be, addig nem hiszek semmiféle rejtélyes zöld manókban, sem még rejtélyesebb sötét energiában, amik gyorsítanák a tágulást.

Különösen ellentmondásosnak tartom, hogy ha feltételeznénk, hogy a tér tényleg képes lenne önmagában tágulni, akkor ez miért csak a galaxisközi térben valósul meg? A galaxison belül nem ugyanaz a tér van? Akkor a tér ott miért nem tágul?

A teret én továbbra is csak anyaggal együtt tudom értelmezni, s nem önállóan létező objektumként, és simán el tudom képzelni, hogy a világegyetem anyaga tágul, ennek következtében vele tágul a tere is. A galaxisközi térben is van anyag, ha ritkán is. Mindenhol van (kell legyen) valamilyen anyag, ill. anyagi mező az Univerzumban, még ha ezt nem is ismerjük pontosan.
Ha nem ebből indulunk ki, akkor különféle rejtélyes "mozgatókat" (zöld manókat, sötétebbnél sötétebb ágenseket) kell feltételeznünk.

[mmormota]

Van valami nehezen megfogható zavarosság azokban a dolgokban amit írsz. Néha jónak tűnik, néha olyasmivel vádolod úgy egészében a tudományt ami teljesen hibás és valami nagy félreértésből jön ki. Nem nagyon lehet szétválogatni, és egyenként értelmesen válaszolni a felvetéseidre, mert nagyon úgy tűnik hogy máshogy érted ugyanazokat a fogalmakat mint azok akik megalkották és bevezették ezeket a fizikába. Ettől lesznek zavarosak a felvetéseid, hasonlóan a mások által írt felvetések meg neked tűnnek zavarosnak.

Szerintem a modell / definíció / mérési utasítás és a kísérletek, megfigyelések kapcsolatát értelmezed valahogy félre, máshogy mint ahogy ezt a fizikusok csinálják, és ebből jön ki ez a zavar és érezhető ellenszenv.

[mmormota]

Én ezzel úgy vagyok hogy vagy van, vagy nincs, majd kiderül. A világról alkotott elképzelés (Feynan után szabadon) sokat változott a végtelen teknősbékaoszlopon nyugvó lapos Földtől a Nagy Bummig, és sokat változhat még. De azt ezért nehéz lenne tagadni, hogy a modern kozmológia jobb leírást ad rengeteg területen mint a teknősoszlop.

Ha a téma szakértői feltételeznek sötét anyagot meg sötét energiát, akkor meg kell nézni hogy miért teszik ezt. Ha valaki anélkül hogy megértené, csípőből azt mondja hogy ez hülyeség, akkor az én értékelésem szerint nem mondott semmit, a kijelentése a tudomány számára értéktelen. Teljesen függetlenül attól, hogy kiderülhet, tényleg nincs se sötét energia, se sötét anyag. Akik meg ezt feltételezték, értelmes modellt állítottak fel, logikai kapcsolatokkal, matematikával, ellenőrizhető előrejelzésekkel, azok akkor is tettek valamit a tudomány fejlődéséért, ha alkalmasint tévedtek.