Rigel jól válaszolt, persze a "A jégnek nincs színe." önmagában nem egy szerencsés megfogalmazás.
Az viszont teljesen igaz, hogy a törésfelületek, és különösen a kis buborékok okozzák a jég kevésbé átlátszó, opálos jellegét, egyszersmind természetes megvilágítás melletti világos színét.
A buborékoktól mentes jég áttetszőbb, így jobban meg tud nyilvánulni a spektroszkópiai tulajdonsága, konkrétan a vörös szín erősebb abszorbciója.
A szórás csekély szerepet játszik ebben az esetben az elnyeléshez képest.
takacs.ferenc.bp-nek pedig abban van igaza, hogy a jég valóban eltérő módokon keletkezhet, és ez erősen befolyásolhatja a szennyeződések/buborékok és egyéb hibák sűrűségét.
Az antarktiszi jéggel kapcsolatban azonban nincs teljesen igaza, pontosabban a jég korától függ a buborékok jelenléte.
Tipikusan a nagyon öreg, és nagy nyomás alatt álló jégből a buborékok lassan "kidiffundálódnak", ennek legszebb példáját is éppen az Antarktiszon figyelték meg.
Itt jég olvadásával felszínre kerülnek az öregebb jégrétegek is.

Ezen a képen vegyesen lehet látni öregebb, újabb, és vízből fagyott rétegeket is.