Dávid Gyula kérdések

[mmsmodell]

Kedves D.Gy.Tanár úr!

Évekkel ezelőtt olvastam az egyik időjárási portálon (Időkép) olyan cikkeket, amelyek az ún. "Delayed Choice Quantum Eraser" (Késleltetett választásos kvantumradír kísérlettel) foglalkoztak. Kvantum radar, vagy radír? (már nem emlékszem pontosan). A cikkeken és a saját tervezésű kísérleteiken aztán úgy emlékszem, több évig dolgoztak, és egy hosszú videót is láttam erről, de most a lényegre koncentrálok.

Szóval, mint utólag számomra kiderült, az Időképesek nem csak magyarul, hanem angolul is publikáltak, igaz, nem lektorált és nem szakmai folyóiratban (ArXiv.org). Ebben a cikkben teljesen más megközelítésből mutatták be a kérdéskört, és a Késleltetett Választást (...Delayed Choice). A cikk itt van -



De amit az egészből ki szeretnék emelni, hogy a több ezernyi vitatott értelmezés helyett egy (számomra) látványosnak tűnő "huszárvágással" emelkedtek felül (látszólag?) a "melyik volt előbbb - Tyúk vagy Tojás" problémáján, és a következőt feltételezték (ha jól értettem), azt állítják hogy -

- Alapvetően rosszul közelítjük meg a "Delayed Choice" kísérletek kérdéskörét, mert mindig abból indulunk ki, hogy mit lát a kísérletező személy, és hogy a kísérletező mit érzékel az események "egymás utániságából".

- Ehelyett sokkal célszerűbb volna relativisztikusan tekinteni az egészet, méghozzá éppen a kísérleteben részt vevő, összecsatolt fotonok "szemszögéből", vagyis vonatkoztatási rendszeréből nézve.

- És Voilá! - A fotonok fénysebességgel tejednek, teljesen függetlenül attól, hogy csatolt fotonpárról, vagy magányos fotonról van-e szó.

- Vagyis a foton(ok) számára nem létezik sem térbeli távolság, sem idő nem szükséges számukra ahhoz, hogy elérjék bármely detektor-ernyőt a D0 és a D1..D4 közül, még pontosabban, mind az idő, mind a távolság zérus

- Innentől kezdve amit a kísérletező (nem relativisztikus, fénysebességnél lassabban mozgó) szemlélője megél, az tulajdonképpem egy illúzió egy olyan dimenzió megjelenése miatt, amit a rendszerben a főszereplő foton helyett csak ő képes érzékelni (mármint, az időt)

-És az egész eben a pillanatban letisztul. A helyi szemlélő számára közelebbi, a Signal foton által rövidebb idő alatt elérhető D0 detektorernyő, és a távolabb lévő, később elérhető Marking- vagy -Erasing szerepet betöltő optikai rendszer D1,D2 és D3,D4 ernyői a fotonok számára ugyanolyan közel vannak (zérus távolság), és ugyanannyi idő alatt érhetőek el (zérus idő).

- A foton számára még az is teljesen irreleváns, hogy "kettévált-e" pl. egy kvantumcsatolt párkeltés során. Másképp megfogalmazva - a foton relativisztikus vonatkoztatási rendszeréből nézve mind az idő- mind a térbeli távolságok megszűnnek, a foton a keletkezése pillanatában elnyelődik. És ebben a megközelítésben teljesen mindegy, hogy közben hány "alteregóra" bomlik, illetve, hogy azok milyen hosszú, komplex tükrös-nyalábosztós, BBO kristályos-detektoros rendszeren haladnak végig.

- Márpedig az objektív világegyetem - ha létezik ilyen- akkor minden vonatkoztatási rendszerben azonos.

- Ebből következik, hogy ha a relativisztikus leírás helyes, akkor az a kísérletező megfigyelő számára is ugyanazt az eredményt adja, legfeljebb más tér- és időbeli eltlolódással.

Ez nekem tényleg úgy tűnik, mintha átvágták volna a Gordiuszi Csomót.

Tanár úr, mi a véleménye erről a megközelítésről? Mert ha csak egy kicsit is igaza lehet az Időképeseknek ebben, (már, ha jól értettem, amit leírtak), akkor az azért elég súlyos implikációkkal bír mind (általunk, halandó emberek számára) az ok-okozati implikációk rendszerére, mind pedig az ún. "szabad akarat" alapvetésire nézve.

Kíváncsian várom válaszát, és Boldog Új Évet Kívánok!

[prob]

[takacs.ferenc.bp]

[takacs.ferenc.bp]

[Rigel]

[prob]

[takacs.ferenc.bp]

Vissza kell kanyarodni Zénon gondolataihoz. Ha valami mozog, akkor a különböző időpontokban különböző helyeken van. De mégsem lehet ezeken a helyeken, mert akkor állna. A differenciálás, és a folytonoság oldja fel Zénon dilemáját. De a relativitás elvével is ellentétes a tér kvantáltsága, hiszen ekkor nem lehetnek egyenértékűek az inercia rendszerek. Tehát ha mérni nem is tudjuk, de a fizikai elméleteink ezen feltételezésre épülnek.

[prob]

Zénon paradoxonok relevanciája nem tiszta. Diszkrét koordinátarendszerben nem lehet őket feloldani vagy mire gondolsz ? Én úgy tudom, hogy a nyilas paradoxon feloldása nem a folytonosságon múlik, hanem azon hogy a mozgást csak időben, azaz egymást követő állapotok összehasonlításának kontextusában lehet csak vizsgálni, önmagukban ezeket az állapotokat nem. A teknősös paradoxon feloldása pedig még könnyebb diszkrét értékekkel mint folytonossal, hiszen nem tudnak megtenni tört távolságokat, és amikor Achilleus és a teknős közti távolság a minimumra redukálódik, akkor könnyen belátható hogy amíg a következő állapotnál Achilleus mondjuk hármat lépett előre, addig a teknős csak egyet és ennek következtében megelőzte a teknőst. Mint egy egyszerű táblajáték, mittudomén, ki nevet a végén vagy hasonló.

Ha a folytonos koodinátarendszert helyettesítem egy diszkréttel az nem azt jelenti, hogy onnantól kezdve nem tudok mozogni, hanem csak azt, hogy nem tudok kevesebbet mozogni, mint az alapegység. Hiszen a monitorodon is van mozgás, de akár ki is próbálhatod:



Illetve azt sem értem, hogy a relativitás elmélet szerint miért nem lehet két kvantált vonatkoztatási rendszer egyenértékű ? Ezek szerint ha veszem a fenti linken található rácsot, felveszek rajta egy animációt, és egyszerre lejátszom egy hozzám képest álló és egy c közeli sebességgel haladó monitoron akkor az utóbbira nem érvényesek a relativisztikus hatások ? Szerintem csak annyi történik, hogy megrövidül rajta az alapegység.

Éppen ezért kérdeztem, hogy mi történik a Planck-hosszal és a Planck-idővel fénysebesség vagy fekete lyukak közelében. Lehet, hogy csak a kettő aránya állandó, és ahogy megrövidül a Planck-hossz, úgy nyúlik meg a Planck-idő ahogy elérjük c-t. és éppen ezért látjuk állni a hozzánk képest c-vel haladó eseményeket, mert az ott lejátszódó eseménynek relative végtelen sok ideig tart megtenni azt az egy egységnyi lépést ami után a két időpont közti változás érzékelhető lenne. Megfordítva pedig fekete lyukak határán a Planck idő rövidülne meg, és a Planck-hossz nyúlna meg végtelen nagyra és éppen ezért nem tud kimászni a fekete lyukból semmi, mert nem tudja megtenni azt az egy egységnyi távolságot, ami ahhoz kell, hogy számunkra érzékelhető legyen a mozgása a térben. És pl éppen ezért gyorsulna egy tárgy mozgása a gravitáció hatására, mert az időegysége rövidül meg és hogy megmaradjon az arány ezért a Planck-hossznak meg kell nyúlnia, vagyis hosszabb távolságot kell megtennie a mi egységünkhöz képest, ergo hozzánk képest gyorsulnia kell.

[takacs.ferenc.bp]

Szerintem elég nagy gáz, ha két egyforma tömeg ütközéséhez nincs tömegközponti rendszer, mert nincs akkora sebesség.
Az is gáz, ha a hullámfüggvény nem folytonos, hanem lépcsős, mert a független változói diszkrétek. Vajon mi képviseli az átmenetet két diszkrét koordináta között? Hogyan lesz a lépegetésből egyenletes mozgás? Nincs más lehetőséged, mint a diszkrét értékek mögé egy folytonos paramétert elképzelni, ami meghatározza a lépések gyakoriságát, arányát. És máris visszajutottunk a folytonos modellbe.

Két egymáshoz képest mozgó rácsot csak folytonos paraméterezéssel tudsz megfeleltetni egymásnak.
Amíg nem gondoltad végig Zénon dilemáját a nyilvesszővel, nem érdemes továbbszáguldoznod.

[Rigel]