Mindenféle laikus kérdés

[tuloktulok]

DGy előadásaiból tudom, hogy a plazma nem képes gravitációs csomósodásra, a hétköznapi értelembe vett struktúrák kialakulása is lehetetlen benne.
De elképzelhető, hogy stacionárius áramlások, vagy örvény-rendszerek megjelenjenek? A földi óceánok vize homogén, de azért elég egyértelműen rá lehet mutatni pl. a Golf-áramlatra. Vagy a Jupiter foltja is régóta megvan.
Ha lehetségesek ilyesmik, és a korai Univerzumban a lecsatolódás idején jelen voltak, akkor ezek nyoma látszik a mai mikrohullámú háttérsugárzásban?

[dgy]

Ezek a földi struktúrák a termodinamikai egyensúlytól távoli stacionárius rendszerek, amelyek létezését az tartja fenn, hogy átfolyik rajtuk egy külső, nagy hőmérsékletű és kis entrópiájú kompakt objektum (a Nap) stacionárius energiaárama. (Amúgy ugyanilyen rendszer a bioszféra is.) Ilyen kompakt energiaforrások a gravitációs koaguláció előtt nem létezhettek.

A plazmakorszak előtti struktúrák fennmaradt, nem teljesen elmosódott nyomait viszont látjuk a háttérsugárzás eloszlásábxan.

dgy

[rasta27]

[dgy]

[tuloktulok]

Két különc kérdés,mert kíváncsi vagyok a személyes véleményetekre:

Szerintetek ki (volt) a valaha élt legnagyobb tudós az emberiség történetében?

és

Szerintetek ki (volt) a tudománytörténet meghatározó, mégis a legméltánytalanabbul kezelt tudósa?

[rasta27]

[api]

Milyen grandiózus tervekre gondolsz?

[api]

Az emberiség története szerencsére bővelkedik az olyan egészen kivételes eredményekre jutó tudósokban is, akik közül én már nem tudnám kiválasztani a legeslegnagyobbat. Ha mondjuk csak a fizikát nézem, miként lehetne választani Newton, Maxwell, Einstein, Heisenberg között?

Van viszont egy szempont, ami szerint tudnék mondani egy nevet. Ki az, aki a leginkább megelőzte a korát? Szerintem Arkhimédész az integrálszámításban. Az ő "kimerítési" eljárása annyira előremutató volt, hogy csak a XIX.sz.-ban haladták meg a matematikai analízis precíz kifejlesztői (Caushy, Weierstrass és a többiek). Arkhimédész tulajdonképpen korrektebb volt még Newton és Leibniz infinitezimális számításainál is. Állítólag létezett egy "Módszer" c. könyve, amiben leírta mindenféle titkos módszerét, és erről az évszázadok során alighanem számos másolat is készülhetett, mert fel-fel bukkant a legendája, de az utódok valószínűleg nem igazán értették, mert lassanként teljesen nyoma veszett a tartalmának. Csak 2100 év után, 1906-ban találták meg egy XIII. sz.-i imakönyv lapjain. A buzgó szerzetes szerencsére nem tudta tökéletesen levakarni az imák leírásához újrahasznosított különböző régi kéziratok pergamen lapjait, így egy részüket még el lehetett olvasni. Aztán az I.világháborúban nyoma veszett az egésznek, és csak 1998-ban bukkant fel újra a Christie's aukciósház árverésén. Az új tulajdonos 2milló dollárért szerezte meg, és azóta is rengeteget költ rá, hogy mindenféle hullámhosszú fények segítségével megpróbálják elővarázsolni az eddig olvashatatlan részleteket. Még a Stanfordi SLAC lineáris gyorsítóban előállított röntgensugarakat is bevetették.

[dgy]

Nem tudom, ki volt a legnagyobb tudós, azt sem tudom, van-e ennek a kérdésnek értelme. De mindenképpen meg kell említeni két olyan tudóst, akivel nagyon kiszúrtak, nagyon méltánytalanul bántak velük, nem ismerték el érdemeiket. Mindketten nők voltak, és ez igen nagy valószínűséggel hozzájárult a mellőzéshez.

1956-ban két elméleti fizikus, Lee és Yang egy áttekintő cikkben felvetették a gyenge kölcsönhatás paritássértésének lehetőségét. Felvázoltak egy elvi kísérleti elrendezést, amivel ezt ellenőrizni lehetne. Kollégájuk és személyes ismerősük, Wu asszony mai szemmel is nagyon gyorsan összeállított egy erre a célra szolgáló berendezést, és még 56 őszén el is végezte a kísérletet, kétségtelenül bebizonyítva az effektust. Gondos kísérletező lévén azonban újból ellenőrizte az eredményeket, így a cikke csak 1957 elején jelent meg.

A felfedezés valóságos földrengést váltott ki a fizikában, hiszen egy mindenki által evidensnek tartott, és mindaddig igaznak bizonyult szimmetriaelv bizonyult korlátozott érvényűnek. Mindenki biztosra vette, hogy 1957 őszén ők, az elmélet megalkotói és a kísérlet végrahajtója kapják a fizikai Nobel-díjat. Meg is kapta a díjat Lee és Yang, Wut azonban kihagyták. Azzal a mondvacsinált indoklással, hogy a Nobel-díjat "az előző év legfontosabb fzikai felfedezéséért" kell kiadni, Wu cikke pedig nem az előző, hanem a folyó évben, 57-ben jelent meg.

Köztudott, hogy ezt a Nobel által lefektetett szabályt sem korábban, sem azóta sem szokták betartani. Ami érthető is, hiszen számos felfedezés jelentősége csak sok évvel megtörténte után válik világossá. Einstein pl a fotoeffektus 1905-ös magyarázatáért csak 1921-ben kapott Nobel-díjat. Amikor viszont annyira nyilvánvaló a felfedezés fontossága, mint a paritássértés esetén, egyszerűen szemforgató vaskalaposság a kutatók között egy néhány napos naptári eltérésre hivatkozva különbséget tenni.

A következő évi Nobel-díjat viszont a szokásos vetésforgó miatt egy egészen más tudományterület (a Cserenkov-effektus) kutatóinak ítélték, és Wu neve később sem merült fel a díjazandók között.

Különösen feltűnő volt az is, hogy számos más esetben (pl a Standard Modell történetében többször is) a kísérleti fizikusok szinte azonnal megkapták a Nobel-díjat, a jelenség elméleti megjóslói pedig csak évtizedekkel később, vagy akkor sem. Itt viszont csak az elmélet megalkotói kaptak díjat. Pedig ebben az esetben ténylegesen megvalósult az elmélet és a kísérlet példaszerű együttműködése, szinte azonnali időbeli egybeesése is, és ez nagy jelentőségű felfedezéshez vezetett. Teljesen természetes lett volna tehát a díj megosztása az elméletiek és a kísérletiek között.

Senki sem mossa le a Nobel-bizottságról azt, hogy Wut női mivolta miatt mellőzte a konzervatív svéd öregurakból álló grémium.

A másik hasonló sorsú tudósnő Rosalind Franklin, akinek kísérleti munkájára (a DNS röntgendiffrakciós vizsgálatára, és ezzel a spirálszerkezet bebizonyítására) alapult Crick és Watson alapvető felfedezése a DNS szerkezetéről, ami aztán a modern molekuláris genetika alapköve lett. A részletek elolvashatók Watson "A kettős spirál" című igen őszinte beszámolójában. Franklint mellőzték, kihagyták a publikációkból és az ünneplésből, ma nagyon kevesen ismerik a nevét. Formálisan ugyan nem mondhatjuk, hogy kihagyták Crick és Watson 1962-es Nobel-díjából, hiszen 1958-ban, igen fiatalon meghalt, de a mellőzés és a felejtés bizonyos. És nagy valószínűséggel hozzájárult az, hogy nő volt.

Marie Curie kivételével nagyon kevés tudós nő tudta áttörni az előítéletek falát. Wu és Franklin nevét a 20. század vége felé az amerikai feminista mozgalom felkapta és népszerűsítette, így ma már viszonylag többen tudnak róluk - legalább a létezésükről. De hány hasonló eset lehet még, amelyekről még ennyi információ sem került nyilvánosságra...


dgy

[karit]

Lehet, hogy értelmetlen a következő kérdés...

Van-e a természettudományok történetében olyan megkerülhetetlen érdemű tudós ("vélhetően időutazó"), akinek eredményét talán egyetlen kortársa vagy később élt személy sem tudta volna helyette abszolválni, és hosszú időre megrekedt vagy másfelé haladt volna a tudomány evolúciója? Vagy a szinergiák miatt minden áttörés és eredmény-lépcsőfok szükségszerűen előállt volna rövid időn belül és kb. ugyanitt és ugyanarra tartanánk?