Szerző: dgy » 2016.11.24. 22:42
Pedig nagyon egyszerű, egy lépésre vagy tőle.
Nem a potenciált kell kiküszöbölni az egyenletből, hanem a sebességet. Ekkor kiderül, hogy a gyorsulás a potenciál négyzetének a gradiense. Azaz egy adott sugárfüggésű potenciálban olyan a mozgás, mint a klasszikus fizikában ugyane potenciál négyzetének esetében (plusz egy állandó, ami nem befolyásolja a gradienst).
Azt viszont tudjuk az elemi fizikából, hogy klasszikusan a harmonikus oszcillátor -es potenciáljában valósul meg az az elliptikus mozgás, ahol az ellipszis közepén van a vonzócentrum. A megoldás, az ilyen mozgáshoz szükséges skalárpotenciál tehát a harmonikus oszci potenciáljának négyzetgyöke, azaz . Az állandó pozitív és negatív is lehet. Ha éppen nulla, akkor , ahol pozitív - éppen ilyen alakú potenciál tartja bezárva a kvarkokat.
Az olyan ellipszisen való mozgás, aminek a fókuszában van a vonzócentrum, klasszikusan a Kepler-féle alakú potenciálban valósul meg. Mivel ez negatív, ahhoz, hogy gyököt vonhassunk belőle, hozzá kell adni egy pozitív állandót: .
A gyökös képletek természetesen csak ott értelmesek, ahol a gyök alatti mennyiség nemnegatív. De ha a vizsgált részecske ebben a tartományban mozog, akkor nem érzékeny arra, hogy ezen túl hogyan, milyen képlet szerint folytatódik a potenciál - tehát a gyök alatti mennyiség zérushelyén (vagy egyszerűen a test pályáján) túl a függvény tetszés szerint folytatható.
Lehet, hogy azt mondod, csaltam, mert felhasználtam olyan klasszikus mechanikai ismereteket (azaz hogy konkrétan milyen potenciálban valósul meg a kétféle elliptikus mozgás), amiket te le akartál vezetni. De ezek a tények egyrészt eléggé közismertek, másrészt egy-két sorban levezethetők, harmadrészt pedig - amint azt az Ortvay-verseny kiírása hangsúlyozza - a megoldáshoz mindenféle segédeszköz felhasználható, könyvre, folyóiratcikkre hivatkozni lehet. A tankönyvekben is szereplő eredményeket tehát nem kell újból levezetni, elég megemlíteni őket.
Egyébként a feladat eredeti és lényeges mondanivalója - tehát hogy a sztatikus skalármezőben való mozgásnál a skalármező négyzete játssza az effektív potenciál szerepét - Józef Werle (1923-1998) lengyel fizikustól származik, 1954-ből, kissé bonyolult gondolatmenet alapján. Én Marx György egyik cikkéből tudok róla - de így utólag, az általad is elkezdett levezetéssel elég egyszerűen kijön. Három megoldó rá is jött a lényegre.
Ez az eredmény egyébként abból az általánosabb képletből is levezethető, amit a specin felírtam, és amelyben nem volt feltéve a potenciál sztatikus volta. Ott mutattam meg, hogy minden skalárelmélet ekvivalens egymással, és minden esetben a nyugalmi tömeg logaritmusának gradiense szerepel, egy sebességfüggő tényezővel megszorozva. A sztatikus esetben a sebességfüggő tényező is kifejezhető a tömeggel (lásd a te első képletedet), és ezt felhasználva a logaritmikus tag gradiense átírható a potenciál négyzetének gradiensére. Akár ebből az általános képletből is ki lehetett volna indulni.
A konkrét végeredményeid a fentiek fényében nem jók - de nem látom át, hogyan jöttek ki, és mit hibáztál. A "kielimináltam" előtti képlet még jó, ennek a jobboldala a korábbi energiaintegrálos képleted alapján könnyen átalakítható alakra. Valahol az ellipszises számolásod körül lehet a hiba.
dgy