Mindenféle laikus kérdés

[Macska Bonifác]

Az ábra egy 4 dimenziós teret tartalmazó pillanattal kezdődő univerzumot akar lerajzolni. Ahol a 4 dimenziós térnek egy 3 dimenziós "széle" kezd el tovább létezni, és múlni az időben.

Máshogy fogalmazva: a varratot, vagyis a legelső időpillanatban levő teret, (amely az ábrán egy ellipszis) telitölti eggyel magasabb dimenziós, pillanatszerűen létező térrel.
(Nem tudom, hogy ezt miért csinálja. Talán "szép" téridőt akar kihozni?)
(Én nem látom hogy ez hogyan lokálisan specrel a varraton. Látja valaki?)

Akkor legyen a te képed helyett ez a kép: https://en.wikipedia.org/wiki/Big_Bang# ... o_WMAP.jpg

Be kéne ezt fejeznem mára :/

[api]

[tuloktulok]

Ez egyébként nem Penrose ccc elmélete?

És egy kicsit kanyarodjatok majd vissza az én problémámhoz is!

[api]

Nem ez nem a CCC.

[dgy]

[tuloktulok]

Na most már végképp nem értem a dolgot.
Valószínűleg valami fogalmi zavar lehet nálam.
A térnek ebben az esetben azt hiszem jó analógiája a felület. Egy gömb felületén a Főomnipotens kihúzhat egy madzagot, a megmérendő két pont közé és megtalálhatja a legtávolabbiakat. Lengetheti a zsinórt, hogy ím, egy ekkora darabbal összeköthetem bármely két pontot. Meg tudja mérni a gömb főkörét.
De a másik esetekben bár elméletileg összeköthet két tetszőleges pontot, hisz neki akkora zsinórja van, amekkora kell, de nem tud felsóhajtani, hogy kész, ennél nagyobbra már nincs szükség. Nem tud kivágni az asztalra egy gurigát, hogy megmértem és ekkora a sík mérete.
Hol hibázok?

[dgy]

[Macska Bonifác]

[dgy]

[Takács Imre]

Sziasztok!

Úgy látom, hogy több mint két hete nem volt eszmecsere a laikus kérdések körében, így most nem szakítok meg semmilyen aktív társalgást.
Van három laikus kérdésem, remélem kapok rájuk választ a hozzáértőktől.

1. Egy nagy tömegű objektum közelében lévő test potenciális energiáját úgy kapjuk, hogy a nagy tömegű objektum test helyén lévő gravitációs potenciálját szorozzuk a test tömegével. Tegyük fel, hogy a test nagy sebességgel kering kör alakú pályán az objektum körül. Ekkor a test nyugalmi, vagy relativisztikus tömegével (tudom, hogy ez helytelen kifejezés) kell szorozni a gravitációs potenciált?
Magyarul, függ-e a potenciális energia a test kinetikus energiájától?

2. Függ-e (hogyan függ) a téridő görbületétől a gravitációs állandó? Ha egy fekete lyuk közelében tartózkodik egy megfigyelő olyan távolságban, hogy a távolság egysége felére csökken, idő egysége pedig duplájára nő, akkor számára a gravitációs állandó mértékegysége 32-szeresére nő (hosszúság köb/tömeg/idő négyzet mértékegységből következően)? Ahogy tágult a világegyetem, a gravitációs állandó értéke is változott?

3.Egyszer már feltettem ezt a kérdést a laikus kérdések között, de nem kaptam rá választ. Azt tanítják az iskolában, hogy a testek természetes állapota az egyenesvonalú, egyenletes mozgás, aminek egy speciális esete az, ha a test nyugalomban van, vagyis sebessége nulla. Ma már tudjuk, hogy az űrben magára hagyott bármilyen test előbb-utóbb beáll egy olyan állapotba, amiben a mikrohullámú háttérsugárzás intenzitása minden irányból azonos lesz. Ha nem olyan a test mozgásállapota, akkor maga a mikrohullámú háttérintenzitás irányfüggő sugárnyomás különbsége fogja beállítani a testet. Miért helytelen az a kijelentés, hogy a világegyetemünkben a testek természetes állapota az a mozgásállapot, amiben a mikrohullámú háttérsugárzás intenzitása minden irányból azonos értékű?