Nem tudom, ki volt a legnagyobb tudós, azt sem tudom, van-e ennek a kérdésnek értelme. De mindenképpen meg kell említeni két olyan tudóst, akivel nagyon kiszúrtak, nagyon méltánytalanul bántak velük, nem ismerték el érdemeiket. Mindketten nők voltak, és ez igen nagy valószínűséggel hozzájárult a mellőzéshez.
1956-ban két elméleti fizikus, Lee és Yang egy áttekintő cikkben felvetették a gyenge kölcsönhatás paritássértésének lehetőségét. Felvázoltak egy elvi kísérleti elrendezést, amivel ezt ellenőrizni lehetne. Kollégájuk és személyes ismerősük, Wu asszony mai szemmel is nagyon gyorsan összeállított egy erre a célra szolgáló berendezést, és még 56 őszén el is végezte a kísérletet, kétségtelenül bebizonyítva az effektust. Gondos kísérletező lévén azonban újból ellenőrizte az eredményeket, így a cikke csak 1957 elején jelent meg.
A felfedezés valóságos földrengést váltott ki a fizikában, hiszen egy mindenki által evidensnek tartott, és mindaddig igaznak bizonyult szimmetriaelv bizonyult korlátozott érvényűnek. Mindenki biztosra vette, hogy 1957 őszén ők, az elmélet megalkotói és a kísérlet végrahajtója kapják a fizikai Nobel-díjat. Meg is kapta a díjat Lee és Yang, Wut azonban kihagyták. Azzal a mondvacsinált indoklással, hogy a Nobel-díjat "az előző év legfontosabb fzikai felfedezéséért" kell kiadni, Wu cikke pedig nem az előző, hanem a folyó évben, 57-ben jelent meg.
Köztudott, hogy ezt a Nobel által lefektetett szabályt sem korábban, sem azóta sem szokták betartani. Ami érthető is, hiszen számos felfedezés jelentősége csak sok évvel megtörténte után válik világossá. Einstein pl a fotoeffektus 1905-ös magyarázatáért csak 1921-ben kapott Nobel-díjat. Amikor viszont annyira nyilvánvaló a felfedezés fontossága, mint a paritássértés esetén, egyszerűen szemforgató vaskalaposság a kutatók között egy néhány napos naptári eltérésre hivatkozva különbséget tenni.
A következő évi Nobel-díjat viszont a szokásos vetésforgó miatt egy egészen más tudományterület (a Cserenkov-effektus) kutatóinak ítélték, és Wu neve később sem merült fel a díjazandók között.
Különösen feltűnő volt az is, hogy számos más esetben (pl a Standard Modell történetében többször is) a kísérleti fizikusok szinte azonnal megkapták a Nobel-díjat, a jelenség elméleti megjóslói pedig csak évtizedekkel később, vagy akkor sem. Itt viszont csak az elmélet megalkotói kaptak díjat. Pedig ebben az esetben ténylegesen megvalósult az elmélet és a kísérlet példaszerű együttműködése, szinte azonnali időbeli egybeesése is, és ez nagy jelentőségű felfedezéshez vezetett. Teljesen természetes lett volna tehát a díj megosztása az elméletiek és a kísérletiek között.
Senki sem mossa le a Nobel-bizottságról azt, hogy Wut női mivolta miatt mellőzte a konzervatív svéd öregurakból álló grémium.
A másik hasonló sorsú tudósnő Rosalind Franklin, akinek kísérleti munkájára (a DNS röntgendiffrakciós vizsgálatára, és ezzel a spirálszerkezet bebizonyítására) alapult Crick és Watson alapvető felfedezése a DNS szerkezetéről, ami aztán a modern molekuláris genetika alapköve lett. A részletek elolvashatók Watson "A kettős spirál" című igen őszinte beszámolójában. Franklint mellőzték, kihagyták a publikációkból és az ünneplésből, ma nagyon kevesen ismerik a nevét. Formálisan ugyan nem mondhatjuk, hogy kihagyták Crick és Watson 1962-es Nobel-díjából, hiszen 1958-ban, igen fiatalon meghalt, de a mellőzés és a felejtés bizonyos. És nagy valószínűséggel hozzájárult az, hogy nő volt.
Marie Curie kivételével nagyon kevés tudós nő tudta áttörni az előítéletek falát. Wu és Franklin nevét a 20. század vége felé az amerikai feminista mozgalom felkapta és népszerűsítette, így ma már viszonylag többen tudnak róluk - legalább a létezésükről. De hány hasonló eset lehet még, amelyekről még ennyi információ sem került nyilvánosságra...

dgy