Hogy mindenki számára világos legyen, beteszem ide a kétparaméteres modellek paramétertérképét:

Jelen pillanatban az Unverzum energiasűrűségének nagyjából 0,7 része a "sötét energia", amit egy kozmológiai állandó szerűen viselkedő skalármezővel modelleznek, és 0,3 része a tömeges anyag. Tehát mi most a "sík" Univerzumot jelző egyenes bejelölt pontjában vagyunk, azaz a gyorsuló tágulás tartományán belül. Kezdetektől ezen az egyenesen mozgunk, mert az inflció következménye, hogy a téridő térszerű hipersíkjai görbületlenek. De a "gyorsulás-lassulás" választóvonalat csak kb. 5-7 milliárd éve léptük, át, előtte jó darabon még lassult a tágulás, történetesen egy
a.t függvény szerint, mert akkoriban még a tömeges anyag energiasűrűsége volt a domináns a skalármező energiasűrűségéhez képest. Kb. a 100.000 év előtt pedig a sugárzási energia dominált, ami egy
a.t tágulási függvényt eredményezett.
Tehát csak az infláció utáni kezdeti százmillió években egyensúlyozott az Univerzum az "örökké tágul/ összeroppan" határvonal közelében. Aztán egyre feljebb araszoltunk a "sík" egyenesen, mert lassanként a sötét energia vált dominánssá, hisz miközben a sugárzás energiasűrűsége
1/a szerint ritkul a tágulással, a tömeges anyagé pedig
1/a szerint, addig a skalármezőké kevésbé. Egy kozmológiai konstansként viselkedő skalármező energiasűrűsége pedig semennyire se csökken. Így aztán mára már nem tartózkodunk ott a végső összeomlást és a korlátlan tágulást elválasztó határon.