Tehát ha az első link alapján jól értem, az a probléma, hogy a differenciálegyenlet megoldásával olyan eredmény jön ki, amibe bekerül egy tetszőlegesen választható T paraméter? Amitől a dolog olyan lesz, mintha a test teljesen véletlenszerűen indulna meg egy előre nem látható pillanatban.
Ez tényleg érdekes, de hát mégis csak az van, hogy a felső ponton a testnek nulla a gyorsulása és a sebessége, és így az is marad örökre. Az az r(t) = (1/144)(t-T)^4 megoldás egyszerűen nem igaz, ha kezdetben r és v nulla volt. Semmilyen T esetén. Nem igaz az, hogy amíg mondjuk a t<125 s, addig a megoldás r=0, de amint t nagyobbá válik 125 s-nál, onnantól már a másik megoldás a jó.
Nem lehet egyszerűen feloldani a paradoxont úgy, hogy másképp fogalmazzuk meg a kapott megoldást? Mondjuk úgy, hogy r(t)=0, ha r=0, és r(t) = (1/144)(t-T)^4, ha r>0. És akkor a T értéke tényleg akármi lehet, mert csak azon múlik, hogy hova helyeztem az időmérés kezdőpontját. A kezdetben a tetőpontra helyezett test viszont örökre ott marad.
