Uff.
Ma éjjel, amikor elkezdtem olvasni szabiku 0:59-es cikkét, az első matematikai szarvashibánál felhorgadtam, billentyűt ragadtam, és kiosztottam a 42 büntetőpontot. Most látom, hogy súlyosan tévedtem.

Ugyanis tovább kellett volna olvasnom. Az anyag későbbi részében ugyanis még sokkal durvább - és főleg sokkal elemibb, könnyebben észrevehető - differenciálszámítási hibák vannak. Úgy hogy 42 helyett legalább 137 kockányi visszalépés jár.
Fel lehet ismerni a szerző szokásos, alapállásából következő hibáját: a formalizmussal próbál bűvészkedni, rakja egymás mellé a képleteket, anélkül, hogy belegondolna, mit is jelentenek a formulák. Más esetekben azonban a "magas matematika" elfedi ezeket a hibákat: aki utána akar járni, annak alaposan el kell merülnie a számításokban.
Most azonban ez a stílus olyan területen viszi félre a szerzőt, ahol senki nem engedheti meg ezt magának: a gimnáziumi spec matekon a 11. osztályban tanított elemi differenciálszámítás lépései közben. Itt azért minden átalakításnál látni és érteni kellene, mit is csinálunk.
Nem beszélve arról a szörnyűségről, amikor egy szorzatról (természetesen hibás átalakítások után) "belátja", hogy - mert szerinte nullának kell lennie - nulla is. És nem gondol arra, hogy ez csak akkor lehetne így, ha az egyik tényező maga is nulla lenne - ami viszont az egész számolást értelmetlenné tenné. Sőt (e "számításra" alapozva) ismét igazságot kíván osztani nagy tudósok (amúgy nem létező) "vitájában".
Akinek az ilyen óvodás hiba nem tűnik fel, az inkább ne foglalkozzon Riemann-geometriával, amíg be nem pótolja az elemi tudnivalókat, és amíg nem mozog valódi biztonsággal az iskolás matek területén.

dgy