A geometria fizikalizálása?

[dgy]

[takacs.ferenc.bp]

[Csebó]

[Csebó]

[Csebó]

[Csebó]

[Rigel]

[takacs.ferenc.bp]

[api]

Rigel összefoglalását kiegészíteném annyival, hogy a gondolkodásunkban mutatkozó "kategoriális elégtelenség" néha még a téridőbeli lokalizálhatóságnál is mélyebben, már az okság szintjén megakadályoz minket az okoskodásban. Tehát a távoli események közötti korrelációk megértése nem csak a pillanatnyi távolhatás miatt jelent nehézséget, vagyis amiatt, amit Einstein se tudott elfogadni. De Hraskó Péter rámutatott, hogy itt egy még alapvetőbb várakozásunkban is csalódnunk kell. Amikor két szigorúan korreláló jelenséget látunk, hagyományosan azt gondoljuk, hogy vagy az egyik okozza a másikat, vagy van valami közös okuk. De a kvantumos világ néha mindkettőre rácáfol. Mi meg itt állunk a makroszkopikus világban nevelődött gondolkodásunkkal, és nem értjük. Mert abban a legáltalánosabb modellező rendszerben, ami az agyunk neuronjain fut, az ilyen helyzetre nincs oksági kategória. Szerencsére ez nem baj, mert időközben felépítettünk egy olyan eszköztárat, a matematikát, aminek segítségével ezeket a folyamatokat is modellezni tudjuk. Úgy néz ki, az EPR jelenségek kiszámolásában is nyugodtan rábízhatjuk magunkat, mert a kísérletekkel egyező eredményeket ad. Persze nehéz tudomásul venni, hogy hiába túráztatjuk rajta az agyunkat, bizonyos jelenségeknél mindig kicsorbul az okoskodásunk. Le kell nyelni, hogy még a logika is egy evolúciós termék, és nem abszolút érvényű.

[Csebó]