Szerző: api » 2016.11.13. 13:24
Gyorsuló (gravitáló) rendszerben már nem lehet egy inerciarendszernek tekinteni tetszőleges kiterjedésű objektumokat. Minél nagyobb a gyorsulás annál kisebbre lokalizálódik az inerciális tárgyalás lehetősége. Másrészt a specrelben ismeretes ikerparadoxon akkor is előáll, ha eltekintünk a gyorsulásoktól (például a legegyszerűbb eset visszafordulásának tényleges lefolyásától is). Tehát akkor is jelentkezik, ha végtelenig kiterjeszthetők az inerciarendszerek, s bennük tökéletesen szinkronizálhatók az órák. (Ezt a szinkronizálást persze mindig a rendszerrel együtt mozogva, más szóval a rendszeren belül ellenőrizzük. A hozzánk képest mozgó rendszerek óráit természetesen sosem látjuk szinkronban járóknak.) Ha viszont gyorsulást (gravitációt) is elszenvednek, és az egyre nagyobbra nő, akkor egyre kisebb lesz az a rendszer (ez esetben űrhajó) amin belül egyértelműen össze lehet szinkronizálni az órákat. Végül már reális méretű űrhajóban is előállhat például az általad írt jelenség. De ez egy más dolog mint az egyszerű ikerparadoxon. Egy fekete lyukba tartva pedig, amikor már nem csak a makroszkopikus tárgyakra nem terjeszthető ki egyetlen inerciarendszer (és amikor azok persze spagettizálódnak is), hanem egy részecske méretére se, hát ott már szerintem csak egy kvantumgravitációs tárgyalás mondhatna valamit. Ami persze még nem létezik.