Én csak azok filozófiáját tudom tisztelni, akik életük nagy részét valamilyen természettudományos vagy matematikai munkálkodással töltve, eljutottak egy általánosabb természetfilozófiai bölcsességre. Mert tapasztalatom szerint a valódi tudományos előélet nélkül, önálló diszciplínaként művelt vagy tanított filozófia nemigen jut túl önmagán, lényegében másról se szól, mint saját maga történetéről.
Egy vicc a filozófiai elméletek falszifikálhatóságáról: Az egyetem fakultásai közötti pénzosztásnál az orvosok, a biológusok, a kémikusok, meg a fizikusok állandóan civakodnak egymással, soha egyik se tud kijönni a rá jutó keretből. A filozófusok erre nagy bölcsen rámutatnak a matematikusokra, lám ők sohasem háborognak, megelégednek néhány ceruzával, papírral, meg egy szemétkosárral. Mire a többiek: Persze, a filozófusok könnyen beszélnek, hisz nekik még szemétkosár se kell.
Például Bertrand Russellt hosszan és érdeklődve tudtam olvasni, aki mielőtt évtizedeken keresztül "főállásban" művelte a filozófiát, Whiteheaddel együtt megírta a "Principia Mathematica"-t. Ami a matematika logikai megalapozása három monumentális kötetben, kb. kétezer oldal a tetejétől az aljáig csupa definíció lemma, bizonyítás és tétel, egy kukknyi duma nélkül. Összesen 20-30 oldalnyi kísérőszöveg. Mire a végére ért, úgy érezte, megrokkant az absztrakt gondolkodásra való képessége, ekkor lett filozófus.
