A csomópontra vonatkozó amplitúdó kiszámításához tekintetbe kell venni a másod, harmad, stb rendben helyére kerülő összes lehetséges különböző belső gráfokat, és a bennük lévő virtuális részecskék összes lehetséges különböző tömegeit is. A virtuális fotonok pedig ellentétben a valódiakkal, általában nem nulla tömegűek. Ezért nem is mehetnek végtelen messzire.
Az emittált foton semmiféle tulajdonsága nem hordozza a keltő részecskék töltését. Azt a kölcsönhatást, amiben egy elektron jön be és egy megy ki, közben fotont keltve, úgy is olvashatjuk, hogy két elektron jön be, egyik rendesen, a másik időben visszafelé. De ez a visszafelé elektron épp a pozitron definíciója, tehát ez az ábra egy elektron és egy pozitron szétsugárzásáról (annihilációjáról) is szól. Ám ugyanezt az ábrát ugyanilyen alapon úgy is olvashatjuk, hogy egy pozitron jön be és megy ki, közben pedig egy fotont sugároz ki.
A fotonok (akár valódiak akár virtuálisak) időben megfordítva ugyanazok a fotonok maradnak, ők saját maguk antirészecskéi. Az elektromágneses hullámok egyébként már a klasszikus elektrodinamika hullámegyenlete szerint is mehetnének időben visszafelé, csak ott ezeket a megoldásokat szemérmesen nem vesszük figyelembe. Mintha csak valami matematikai műtermékek lennének.
