A kvantumösszefonódás és korrelációk kérdéséről egy rendkívül érdekes és meglepő cikk jelent meg.
Igaz, hogy először én is bulvárverzióban találkoztam a hírrel:
,
de aztán követve a linket eljutottam az eredeti cikkhez:
,
ami meglepően egyszerű, ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el.
A trükk az, hogy nincs szükség semmiféle kvantumdinamikára, Hamilton-operátorra és hasonlókra, az egész dolog elemi, mondhatni "kvantumkinematikai" jellegű, egyszerűen az állapotok és lineáris kombinációik puszta definíciójával való játszadozásra épül.
A szerzők egyike pedig nem akárki, mint Yakir Aharonov (84), akiről az Aharonov-Bohm effektust elnevezték, és számos eredménnyel járult hozzá a kvantumelmélet és alkalmazásai fejlődéséhez.
Schrödinger macskája óta mindent szeretünk állatos példákkal elmesélni. Itt arról van szó, hogy van három galambunk és két galambdúcunk. A halmazelméletből ismert skatulya-elv szerint ilyenkor lesz egy dúc, amelyben két galambot találunk (ez a modellbeli világ olyan egyszerű, mint Sch macskájáé, tehát szegény galamboknak nem engedik meg, hogy elrepüljenek, és a dúcok között sem kóricálhatnak). A galambdúcos példa 1863-ból való, és Dirichlet-től származik, aki először fogalmazta meg precízen a skatlya-elvet.
Mint teljesen elemi számlásokból kiderül, a megfelelő kvantummodellben vannak olyan állapotok, amikor nulla annak a valószínűsége, hogy két galambot egyszerre ugyanabban a dúcban találunk. Tehát a kvantumelméletben nem érvényes a skatulya-elv.
Egy másik érdekes eset: van olyan állapot, amikor 100 százalék annak valószínűsége, hogy az A és B galambot azonos dúcban találjuk, ugyancsak 100 százalék annak valószínűsége, hogy az A és C galambot azonos dúcban találjuk, de nulla annak valószínűsége, hogy a B és C galambot azonos dúcban találjuk. Eszerint az "egy helyen lenni" fogalom a kvantumelméletben nem ekvivalenciareláció, mert nem tranzitív.
Néhány év múlva, ha megismerkednek e cikkel és következményeivel, precíz matematikusok valószínűleg úgy fognak fogalmazni, hogy a kvantumelméleti "bizonyos állapotban lenni" fogalom algebrai tulajdonságai lényegesen különböznek a halmazelmélet "elemének lenni" fogalmától...
Ja bocs, ehhez nem kell várni, ezt már régóta tudjuk: a halmazelmélet logikája Boole-féle hálóstruktúrára épül, míg a kvantumelméleté ennél kevesebb hálóelméleti feltételt kielégítő hálókra (lásd pl Fényes Imre: Modern fizikai kisenciklopédia, 1970). No de hiába tudja ezt az ember absztrakt szinten, mégis mellbevágó és üdítő ilyen egyszerű példán szemléltetve látni.
Már csak az a kérdés, mi történik, amikor Schrödinger macskájának megfájdul a foga Aharonov galambjaira...
dgy
