Ortvay 2014/26.

[dgy]

Szia Laci,

a kérdéseid teljesen jogosak.

A tavalyi feladat kitűzésekor én sem számoltam végig az egészet, és csak nagyjából gondoltam át - reméltem, hogy legalább egy versenyző mindent tisztességesen kiszámol, és akkor én is tudni fogom a választ. (Néhány évvel korábban két heti éjszakázásom ment rá egy feladat végigszámolására, amivel aztán senki sem foglalkozott - azóta nem szánok rájuk ennyi időt, csak utólag, ha érkezik megoldás.) Emiatt aztán sajnos félreérthető megfogalmazás maradt benne.

Tulajdonképpen arra gondoltam, hogy amikor (sajátidőben) az első űrhajó átlépi a horizontot, akkor az ő rendszerében nézve a másik még "elég közel" van hozzá ahhoz, hogy ennek a kijelentésnek értelme legyen. De igazad van, előfordulhat, hogy a horizonthoz közeledve az űrhajó inerciarendszere infinitézimális méretűre zsugorodik össze, és akkor semmiféle, tőle "véges távolságban" (azaz tőle véges r2-r1 koordinátakülönbségre) levő másik pont nem tekinthető vele egy inerciarendszerben levőnek.

Akkor tehát értsük így a feltételt: "amikor" (ez a t koordinátaidőbeli egyidejűséget jelenti) még egyik űrhajó sem érte el a horizontot, de attól elég kis r1-b és r2-b távolságban vannak, akkor olyan a szitu, hogy az r1-b, r2-b és az r2-r1 különbségek is sokkal kisebbek b-nél. Remélem, így már meg lehet oldani a feladatot.

Tanulság: feladatkitűzéskor, feladatfogalmazáskor az ember egy pillanatra sem lehet trehány, laza, pontatlan. Mert akkor az már mást jelent. Vagy ami rosszabb: esetleg nem is jelent semmit. Mea culpa.

dgy

[Nullstejn]

[Nullstejn]

[Nullstejn]

Annyit még hozzátennék, hogy eredeti hozzászólásomat, melyet sok és jogos kritika tárgyává tettél, sörközi állapotban írtam. Ilyenkor nekem valahogy mindenről a világ granuláltsága jut az eszembe -ez már vagy húsz éve kezdődött nálam, talán túl sokat bíbelődök bitekkel.
Főleg, hogy olyan eredményt hoztál ki, hogy végtelen kicsi idő alatt végtelen messze kerül a seggem a fejemtől, szabadesés körülményei között. Elképzelni tudom, persze. Még vadabbakat is akár. De elhinni, nos az nehezemre esik. Ott voltam azon az előadáson, mikor DGy mondta, hogy jó nagy fekete likaknál az eseményhorizonton simán átmegyünk, észre sem vesszük. Nem spagettizálódunk (akkor még), ami egyébként is makaróni, emésztőrendszerünk csőszerűsége miatt. És arra gondoltam, hogy valami hibát véthettél, nem tudom milyet.

Mióta Liederivative említette a Causal Sets Teóriát, gyűjtöttem anyagokat róla.
Sajnos magyart nem találtam (bár magyar nevű kutatókét társszerzőként igen), továbbá az angol fizikai szakirodalom megértésében nincs gyakorlatom, de annyi lejött, hogy művelői nagyon ígéretesnek tartják az elméletet. Úgy is mondhatnám, hogy engem meggyőztek, csak még nem tudom hogy miről.

Üdv: 0stejn.

[dgy]

[juzer]

Kár, hogy ezt csak most olvasom. Le lehet tölteni az előadást?

[dgy]