Szerző: Sphaerion » 2015.07.28. 01:02
Üdv!
Örömmel és élvezettel olvasom a kialakult diszkussziót ebben a témában és meg kell hogy mondjam, nagyon sok érdekes és értékes gondolat merült fel, ami megvitatásra érdemes.
De ha már konkrét kérdést tett fel, hagy válaszoljak konkrétan erre.
Igen, van az agykutatásban jártasságom.
Az ön által feltett nagyon érdekes kérdés: igazolható-e, hogy a hit egy agyi folyamat?
A mai tudásunk szerint, hogy rövid választ adjak, egyértelműen igen.
Ha hosszabb választ akarok adni, akkor el kell merülnünk az evolúció megelőző néhány száz millió évében...
Mi az idegrendszer? Mi az emberi agy? miért alakult ki, mi a feladata?
Nos, úgy tűnik, az idegrendszer magasabb rendű funkciói kifejezetten a túlélés érdekében alakultak ki. Egyáltalán, az agyunk kifejlesztése - hiszen nagyon sok energiát igényel - kell, hogy járjon valami evolúciós előnnyel. Ez az előny nem más, mint a környezet pontos reprezentációja, a környezeti igényeknek megfelelő adekvát válaszreakciók kidolgozása, vagyis az adott lehetőségekhez képest legjobb viselkedési alkalmazkodás biztosítása. Ezen belül - ezt csak érdekességképpen mondom - , az intelligencia nem más, mint információ feldolgozó képesség, vagyis aki bővében van ennek a tulajdonságnak, elvileg könnyebben él túl, mint aki nincs...
Vagyis az agyunk - nem meglepő módon - arra való, hogy túléljünk.
Nagyon úgy tűnik, hogy az emberi agy azon tulajdonsága, hogy képes elvonatkoztatni, mintázatokat felismerni, szabályokat azonosítani, hozzájárult a fajunk sikerességéhez.
Az a gond, hogy az emberi agy működése szerfelett bonyolult. Ennek megfelelően számtalan hibalehetőség adódik. És valóban, szinte végeérhetetlen a pszichiátriai szakirodalom, amikor a különböző mentális diszfunkciók orvosi leírása bizonyítja, hogy ez a csodálatos és bonyolult biológiai rendszer hogyan és milyen sokféle és különböző módon képes felmondani a szolgálatot.
Ma már biztosan tudjuk, hogy ezeknek a mentális zavaroknak egy jó része genetikailag predesztinált. Elég egyetlen hibás gén és az agyi, mentális folyamatok zavart szenvednek. A mai orvostudomány éppen erre alapul, a mai gyógyszeres terápia az agyi receptorok érzékenységét, vagy a neurotranszmitterek arányát változtatja meg, és ilyen módon próbálja helyreállítani azt az agyi egyensúlyt, amit a szervezet önmaga már nem tud...
Nagyon érdekes pl a hallucináció kérdése. Vagyis az, amikor a beteg olyan dolgokat hall, amelyek nincsenek. Erre az a jellemző, hogy a hallási hallucinációk nagyon valóságosak. A betegek megesküdnének rá, hogy a zajokat vagy a beszédet tényleg, valóságosan hallják. Éppen ez kergeti őket az őrületbe.
50 éve az ilyen beteget elektrosokkal, meg jeges zuhannyal "kezelték", mondanom sem kell, nem sok sikerrel. Ma már elég egyetlen gyógyszer, napi egyszer adagolva és minden tünet megszűnik.
Azonban időzzünk el egy kicsit a hallucinációknál. Ami ugyebár az agy nemnormális funkciója...
Őszintén szólva nem vagyok benne biztos, hogy ez valami hihetetlen abnormitás. Sőt, mi több, azt gondolom, hogy ez az emberi agy egyik normális funkciója. Gondoljunk a mesékre. A sok hihetetlen és valószínűtlen mesehősre. Törpék, tündérek, sárkányok, manók, szellemek, démonok, stb. Ez mind az emberi agy terméke. Lehet, hogy ezt az agyi funkciót egyszerűen csak fantáziának kellene neveznünk...? Ugyanez az agyi funkció felelős a mesehősökért, a sci-fi irodalom fantasztikus lényeiért, az álmaink valószerűtlen történéseiért. Az a gond, ha ez a funkció napközben, kontrollálhatatlanul is bekapcsol. Amikor ébren vagyunk. Akkor nincs semmilyen adekvát haszna, ellenkezőleg.
Ezt úgy hívják skizofrénia, vagy skizoaffektív zavar.
Jellemző továbbá a betegségre, hogy a beteg meg van győződve róla, hogy amit hall, lát, elképzel, az valóságos. Nem is lehet meggyőzni ennek az ellenkezőjéről.
Az ilyet a pszichiátriai szakirodalomban téveszmének hívják. Az a jellegzetessége, hogy a valóságtól elrugaszkodott, nem bizonyítható, irracionális, és a beteg minden körülmények között ragaszkodik hozzá, észérvekkel nem meggyőzhető.
A klasszikus skizofrénia tünetei és a mély vallási meggyőződés között nem sok különbség van. Mindkettő irracionális, ellenáll a meggyőzésnek, magától nem javul.
Egyes kutatások szerint a hitnek van egy génje. Nem specifikus, vagyis nem predesztinálja, hogy miben kell hinni...
Csak ha valaki rendelkezik ezzel a génnel, akkor sokkal hajlamosabb valami bizonyíthatatlan dologban hinni. Pl ufókban, kínai gyógyászatban, istenben, homeopátiában, stb...
Nos igen, úgy tűnik, a hit igazán agyi folyamat...
- These users thanked the author Sphaerion for the post:
- rasta27