Bár a vita itt az élet történetéről folyik, Sphaerion eredeti felvetései inkább az ismeretek romantikus határait feszegették. Egy-két olyan kérdést, ami messze túlmutat a jelenlegi, és belátható jövőbeli tudásunkon. Én emiatt gondolkodtam el az ókoriak reménytelen igyekezetén is az égi mozgások magyarázatával kapcsolatban, és említettem meg az ehhez szükséges rengeteg fizikai ismeret hiányát. Ugyanakkor eszembe jutott egy megdöbbentő ellenpélda is, igaz, tisztán matematikai.
Mégpedig Arkhimédész "kimerítési" eljárása, a területek és térfogatok kiszámítására, ami hozzávetőleg 2000 évvel előzte meg a korát. Még 1900 év múlva Leibniz és Newton se jutott ennyire közel az integrálszámítás precíz megvalósításához. Egészen Reimann-ig kellett várni, aki általánosan, alsó és felső közelítő összegek határértékei alapján definiálta.
Ha azt gondolnánk, hogy ez azért történhetett így, mert a tiszta matematika másképp fejlődik, nagymértékben függetlenül a tapasztalati tudományok haladásától, és csak ész kell hozzá, hát pont Arkhimédész gondolkodásmódja cáfol ránk. Ő a legtöbb ókori görög tudóssal ellentétben egyáltalán nem tartotta rangon alulinak a gyakorlatban hasznosítható problémákat. És nem egyedül a történeti feljegyzésekből ismerjük gyakorlati, mérnöki tevékenységét, hanem egy különös könyvéből kiderül, milyen szemléletes heurisztikai módszerekkel sejtette meg sok matematikai eredményét is, amelyeket aztán utólag egzakt eljárásokkal bizonyított.
Azt a bizonyos "Módszer" c. gyűjteményt sokáig pusztán utalásokból ismertük, és elveszettnek hittük. Annak idején talán ő maga is titkosan kezelte, állítólag azért, hogy mások ne követhessék ezen az úton, de szerintem inkább, mert maga is csak munkaeszköznek tartotta, mint cáfolhatatlan eljárásnak. Érdekes módon sokszor alkalmazta például a felületdarabok vagy a vonaldarabok mértékeinek összehasonlítására az "emelőkarok törvényét".
A XX.sz elején egy J.L. Heiberg nevű dán matematikus-filológus a jeruzsálemi könyvtárban valami középkori pergamen betűi alatt egy korábbi szöveg nyomaira bukkant. Ezt betűzgetve ráismert Arkhimédész stílusára, és egészen elképesztő módon 1906-ra Konstantinápolyban sikerült megtalálnia a pergamen többi részét is, ami szintén lekapart állapotban tartalmazta Arkhimédész szövegének egy X. sz.-i másolatát. A szerzetesek akik vallásos szövegeket írtak a papiruszra, szerencsére elég hanyagul kapartak, így sikerült helyreállítani Arkhimédész "Módszer"-ét.
Ítélhetjük úgy, hogy amennyiben a görögök és az utánuk következő sok évszázad bölcsei nem a maguk valóságtól elrugaszkodott stílusában művelik a tudományt, akkor talán hamarabb termőre fordul Arkhimédész "kimerítési" módszere. De hát mi se lehetünk biztosak benne, hogy nem kallódik-e most is körülöttünk egy hasonló elképesztően jövőbemutató gondolat. Én mindenesetre rendkívül kíváncsi lennék rá, sajnos mégis azt hiszem, nagyon-nagyon ritka csoda az ilyesmi. Talán maga Arkhimédész se képzelte, hogy ilyen messze a jövőbe mutat az elgondolása. És nem csupán ideális tárgyak, hengerek, kúpok gömbök parabolaszeletek felszínét, térfogatát lehet vele kiszámítani, hanem egyszer majd az összes folytonos eloszlású anyag és erő fizikai leírásának is létfontosságú eszköze lesz.
