J. B. Curcas, a messewani egyetem közismert kutatója ismét a fizikus hallgatóság segítségét kéri. Barátja, A. C. Boowar segítségével ugyanis Curcas megtalálta az elveszett Atlantiszt. Megállapításuk szerint Atlantisz nem süllyedt el, hanem eleve a tenger fenekére épült. Ennek megfelelően az atlantidák a csillagokat is a víz alól vizsgálták. A kutatók egy két sziget közt húzódó tengerszoros sekély vizében kiástak egy obszervatóriumot, meglepően pontosan tájolt meridián távcsővel. Legfontosabb leletük azonban az atlantidák csillagtérképe. Ezt a sajátos vízalatti perspektívának megfelelően körré torzult, de jól felismerhetô térképet egy aranylemezbe vésték, a fontosabb csillagokat pedig drágakövekkel jelölték. Csillagképeik természetesen nem egyeznek meg a miénkkel, de Curcas feltételezése szerint a térkép központi meridiánján a középpontra szimmetrikusan elhelyezkedô két hatalmas gyémánt az Androméda-ködöt és a Nagy Magellán-felhőt - minden valószínűség szerint az atlantidák két szent csillagát - ábrázolja. Curcas biztosít bennünket, hogy az atlantidák precíz népek voltak, azt rajzolták le, amit láttak. (A lelet hitelességét Don Sasa ay Cubano, az ismert archeo-asztronómus és Eric von Däniken is igazolta.)
A további kutatásokat megnehezíti, hogy A. C. Boowar a hideg víztől berekedt, és teljesen kommunikációképtelenné vált. A közismerten szórakozott Curcas pedig egyszerűen elfelejtette, hogy a világ mely táján találta meg Atlantiszt. Kéretik tehát 1 fokos pontossággal megállapítani, hogy mely szigetnél kell folytatni a kutatást, valamint 500 év pontossággal azt is, hogy mikor virágzott az atlantidák civilizációja.
U.i.: Lee ben Canal szerint az atlantidák idegen jövevények voltak. Erre utal a térkép középpontjában ragyogó rubin is. Hány fényév távolságból érkezhettek?
(Ortvay-feladat, 1991, by dgy)
