Szeretném megtudni, hogy valamennyire jól képzelem-e el a világot (már a magam szintjén). Félek, ez olyan lesz, mint amikor a gyerek a buszon megállás nélkül kérdez (sok hülyeséget is); előre elnézést kérek a tengernyi ??? miatt... :/
- a látható Univerzum mérete ma ~13 Mrd fényév körüli;
- az Ősrobbanás ideje ~13,7 Mrd éve volt.
Van-e a kettő között logikai összefüggés, vagy csak véletlen a hasonlóság? Gondolom, az, hogy a távcsövek fejlődésével egyre távolabbra látunk el, csak egy bizonyos fizikai határig segít, és hiába lenne akármekkora a távcső felbontása, a fénysebesség feletti tágulás mögött soha nem fogunk semmit látni. (Hacsak nem lesz mégis Nagy Zutty, mert mondjuk a most gyorsulónak mért tágulás a távoli jövőben meggondolja magát.) És ez azt is jelenti, hogy a tőlünk "balra" és "jobbra" 13 milliárd fényévre még éppen látható galaxisok egymást sosem láthatják, nem is tudhatnak egymás létezéséről: csak hihetnek benne, míg mi tudjuk.
(Abba bele se merek kezdeni, hogy amit OTT látunk, az valójában hol van MOST, sőt, hol volt AKKOR, amikor a fénye elindult, mert ennek elképzelése sajnos meghaladja a képességeimet.)
Amennyiben az Univerzum végtelen, ha a jelenleg legtávolabb látott galaxisban élnénk, onnan körbenézve ugyanakkora sugarúnak látnánk a mindenséget, és ugyanilyen homogénnek (és annak felénk eső határán a Tejút látszana); ha pedig az onnan belátható világ még tovább meghosszabbított túlsó végén laknánk, az is ugyanúgy nézne ki, és így tovább: ha minden igaz, ez a végtelenségig folytatható, mert végtelen mennyiségű anyag keletkezett az Ősrobbanás során. A végtelen tér gondolata nagyon ijesztő, de legalább absztrakt valami; ennél sokkal agyzsibbasztóbb a végtelen mennyiségű anyagot megpróbálni elképzelni. : (
Továbbá, mivel a téridő sík, emiatt az sem lehetséges, hogy az egyik következő ilyen "távolba nézéskor" újra a tőlünk per pillanat látható világegyetemet lássuk.
Ha a fénysebesség feletti tágulás miatt, a horizonton túli, sosem megismerhető tartományról már csak filozófiai szinten lehet beszélni(?), akkor az már egy másik Világegyetemnek is tekintendő? Vagy az a tartomány a nem láthatósága ellenére ugyanaz a tér és idő, mint a miénk? Igen, mert folytonos az átmenet, és a fizika azokban is megegyezik az ittenivel? Az ilyen értelemben külön létező univerzumoknak azért nincs közük a Multiverzumhoz, mert azoknak MÁSIK Ősrobbanásban kell(ene) létrejönniük, egy MÁSIK fizikával?
Érzem, hogy van, de nem tudom elképzelni a különbséget a "MÁSIK" fogalom jelentései között: azaz, hogy miben másabb a tőlünk nézve a horizonton túl, adott esetben eonokkal távolabb létező tartományoknál az, ami "nem a mi valóságunkban" létezik, jelentsen ez bármit. Cseppnyi vigasz, hogy ha igaz, sosem tudhatjuk meg egyik esetben sem, mi van/lehet még az ITT-en kívül.
Mivel a fentiek szerint a Belátható Univerzum csak 1/végtelened része a teljes Mindenségnek, ennek az 1 darabnyi Léptéknek az ismerete alapján extrapolálva jogosan mondhatjuk-e, hogy X-csillió horizontnyival távolabb is minden ugyanilyen? (Ez nem provokáció akar lenni, csak kíváncsiság.)
Kijelenthető-e például, hogy valamennyi ekkora léptékű tartományban gyorsulva tágul minden, és nem lehet az, hogy egyes nagyon-nagyon távoli tartományokban szétnézve zsugorodást mérnénk, sőt, a Mindenséget egyben nézve esetleg az mást mutatna, mint amit a tőlünk beláthatóban ma mérünk? Vagyis a Nagy Egésznek lehet-e más végzete, mint a jelenleg várt Nagy Reccs? Másképpen, nem lehet, hogy az itt homogénnek/síknak látott téridő sokkal nagyobb léptékben máshogy hullámzik, csak mi pont egy "lejtős" részén vagyunk és ezért látjuk gyorsulni a tágulást?
Nagyon köszönöm a segítséget (és a megértő türelmet)!
