Relativisztikus rúd

[G.Á]

Forma-42 versenyen részt vevő két rakéta pilótái elhatározzák, hogy megvizsgálják Einstein híres régi paradoxonját
a (kilo)méterrudak rövidüléséről. Ezért a két, egymás mögött lebegő űrhajót összekötik egy 1 km hosszú rúddal.
Egy előre rögzített pillanatban egyszerre bekapcsolják mindkét rakéta hajtóművét, majd 1 másodpercnyi
működés után kikapcsolják. (A gyorsítás iránya a rúd által meghatározott egyenesbe esik.) A pilóták jártak a
tudományos óvódába, ezért tudják, hogy a relativitáselmélet szerint merev test nem létezik, és a két végét ért erőhatás
következtében a rúdban longitudinális rugalmas hullámok keletkeznek. Ezt figyelembe veendő már jó előre megvizsgálták
a rúd rugalmas tulajdonságait, és megmérték a csillapodó longitudinális hullámokra vonatkozó telegráfegyenlet együtthatóit.
Ezért bíznak benne, hogy a hullámok szép lassan lecsillapodnak, és a rúd végül nyugalmi állapotba kerül a két rakéta új inerciarendszerében.
Kövessük a hullámok terjedését a gyorsítás szakaszában, illetve a hajtóművek kikapcsolása után, és határozzuk meg a
rúd hosszát a végállapotban! Mit szól ehhez Einstein professzor?

(Dávid Gyula) 1998

Anno nem érkezett helyes megoldás.

[Zsolt68]

Hraskó bővített kiadásában majdnem ez a példa vonatokkal szerepel (és egy kukkot sem értek belőle).
A könyv elején levezeti a relativisztikus sebesség összegzést, aztán mindent a fázistérben számol.

Van a könyvben egy másik példa is, egy nagyon hosszú űrhajó (1 km). A szerző azt állítja, hogy amikor az űrhajó hirtelen elindul, akkor a fedélzeten lévő órák szinkronizáltsága megszűnik.

[dgy]