Először érdemes úgy nekiállni megoldani a feladatot úgy, hogy nem veszünk ki ellenállást.

Legyen paraméteresen minden szomszédos csomópont között R ellenállás. A feladat alapján az ellenállás-háló mindkét irányban "végtelen" hosszú, és célunk most meghatározni az effektív ellenállást két szomszédos csomópont között, vagy általánosabban, tetszőleges két pont között.
Szomszédos pontok között a szokásos megközelítés az, hogy az áramok terét felbontjuk két részre: egyetlen csomópontból, mint forrásból eredő áramok terére, és egy másik (szomszédos) csomópontnak, mint az áramok nyelőjének a terére.
A két eset szimmetriája lehetővé teszi, hogy külön-külön megvizsgáljuk az áramok értékeit, és lentebb részletezett módon kiszámolhatjuk hogy a két szomszédos pont közötti effektív ellenállás R/2.

Az ábrán látható áram-tereket össze kell adnunk, és azt láthatjuk hogy a pozitív (forrás) és negatív (nyelő) pontok között a közvetlen kapcsolaton keresztül 2 egységnyi áram folyik. A másik három úton, némi rajzolással meggyőződhetünk róla, hogy 1 + 1 + 1 - (2α + β) = 2 egységnyi áram fog áramlani. Ez azt jelenti, hogy a közvetlen útvonalon ugyanannyi áram folyik, mint az összes többi útvonalon együttvéve.
Ez persze azt is jelenti, hogy a szomszédos pontok közötti közvetlen ellenállás megegyezik az összes többi útvonal effektív ellenállásával.
A közvetlen és egyéb útvonalak párhuzamosan kapcsoltnak vehetőek, így az egész háló effektív ellenállásaegyszerűen R/2.
Ugyanebből eredően,
ha kiiktatjuk a közvetlen utat, az effektív ellenállás éppen R=1 Ohm lesz. Habár ez egy nagyon intuitív megoldási módszer, és a helyes eredményt adja (más módszerekkel összehasonlítva), de a premisszák nem megkérdőjelezhetetlenek.
Az alapvető probléma, hogy az érvelés arra támaszkodik, hogy adott áramot vezetünk egy végtelen hálóba, anélkül hogy megmondanánk hogy az áram végülis hová fog jutni. A magyarázat persze kézenfekvő, feltesszük hogy a "végtelenben" le van földelve a háló, de ez szigorúan nem igaz.