Szerző: G.Á » 2017.10.21. 22:12
Később majd megpróbálhatom összefoglalni azt amit tudok a témáról.
Érdemes onnan kezdeni, hogy mit is jelent egy mérhető fizikai mennyiség a klasszikus mechanikában.
A klasszikus fizikai mennyiségek (F) egy olyan hozzárendelésnek tekinthetőek, amelyek a fázisteret () a valós számokon értelmezett intervallumba (I) képezik le legalább folytonosan.
Például a klasszikus kéttestprobléma esetén, ha az impulzusmomentum nem nulla, az energia (E) a következőt csinálja:
.
Lehet még matematikai finomságokba menni, mint hogy a fázistér sokszor kotangensnyalábnak feleltethető meg, de nem szükséges.
A lényeg, hogy a megfigyeléseinkkel ez nincs összhangban. A hidrogénatom energiája a negatív tartományban diszkrét, tartalmaz egy torlódási pontot, és csak a szórt, pozitív energiás tartományban folytonos.
Általánosságban a megfigyelt mennyiségek ú.n. spektruma diszkrét és folytonos tartományok uniója, viszont továbbra is valós számok. (Degenerációk is előfordulhatnak, és egy folytonos spektrum is tartalmazhat a egy folytonos intervallumba ágyazva további diszkrét szinteket).
Ezt semmiképpen nem lehet a fenti folytonos leképezéssel magyarázni.
Az deríthető ki, hogy a megfigyelhető mennyiségek megfelelő leírására egy Hilbert-téren értelmezett lineáris, önadjungált leképezést kell alkalmazni. Minden mennyiségnek megvan a saját önadjungált operátora.
Ezt általában a kvantummechanika axiómái közé helyezik, néhány további tulajdonsággal.