Érdekes kérdés.
A régi változatnál lámpatestbe közel van az égő a lencséhez (ami a lámpatest burkolata is). A fokalizáláshoz egy konvex lencse túl nagy és nehéz lenne.
A problémát egy Fresnel lencsével oldották meg (a lámpa üvegén bejövő fény a lámpa izzószállára fokalizált, sötétben fordítva működik, a kimenő fény kb. a lámpaüveg optikai tengelyével párhuzamos). Állitási lehetőség nincs, csak ha az egész lámpatestet mozgatod a karoszériába. Ezeknél a lámpatesteknél sima konikus foncsor szerelve a testbe, ami csak a hatásfokát növelte az égőnek (a mostani tehnológiákhoz képest ez kb. a gyertyafénynek felel meg).
Az újabb lámpatestekben az égő elött van egy tükör (vagy a halogén égő végén van egy tükőr), ami a lámpa fényét visszaveri a foncsorra és onna jut ki a lámpatestből a fény. Ez a rendszer is a lámpába beeső fényt az égő izzójára fokalizálja és sötétben ez is fordítva működik. A foncsor parabolikus.
A lámpa és a tükőr helyzetét picit változtatva a lámpa fényét lehet állítani (mechanikusan, vagy motorosan). Ennek a lámpatestnek is valamennnyire Fresnel jellegű a burkolata, noha már műanyagból is készítették.
Aztán megjelentek a tükőr nélküli fényszórók. Ezeknél egy matt üveg lencse van szerelve az égő előtt, de az égő a foncsorra vetít, onnan a lencse fokalizálja, a lámpatest burkolatának nincs optikai szerepe. Ennek az állítását az égő házának (aminek az eleje a lencse) mozgatásával oldaják meg, a lámpa házához képest. A foncsor eliptikus kialakítású.
Pár éve megjelentek a dimmelt rendszerek is, a LED-es égőkkel. Isten őrizz, hogy egy ilyen lámpát betőrj.
