Mozgások és téridő görbületek

[Zsolt68]

[Zsolt68]

[Takács Imre]

Kedves Sanyi_Laci!

Köszönöm a választ és az időt, amit eltöltöttél a válasz megírásával.
Sajnos a válasz során elveszítetted a türelmedet és nem abban a stílusban fejezted be, mint amilyen stílusban a kérdést feltettem. Én nem változtatok a stílusomon.

Tudom, hogy egy elképzelés, vagy ötlet mindaddig a filozófia, vagy a te szóhasználatoddal mese, népköltészet kategóriájába tartozik, míg kísérleti eredményekkel nincs igazolva. Ez annyira így van, hogy a Határozatlanság a téridőben 3. részében le is írom ezt és javasolok kísérleteket a kérdés eldöntéséhez. Én is természettudománnyal foglalkozom, csak nem fizikával.

Hogy miért találok ki öncélú "meséket"? Mi a célom ezzel az egésszel?
Te úgy beszélsz az általános relativitáselméletről, mint egy tökéletes alkotásról, ami mindenre helyes választ ad.
Olyan kérdésben is automatikusan elfogadod az elmélet jóslatát, amire nincs kísérleti bizonyíték (pl. fénysebességgel összemérhető sebességre gyorsított makroszkópikus objektum körül kialakuló téridő szerkezete).

Én úgy gondolom, hogy az elmélet szingularitások megjelenését jósolja, mind tömegpontok, mind elegendően nagy energiasűrűségű anyaghalmazok esetén. Az elmélet nem tudja kezelni a valóság azon bizonyított és kísérletekkel sokszorosan megerősített tulajdonságát, hogy határozatlansággal rendelkezik. Ha a határozatlanságot beépítenénk az elméletbe, megszűnnének a szingularitások.

Az elmélet szerint semmilyen kísérlettel sem található olyan koordináta rendszer, amihez képest globálisan és egyértelműen eldönthető lenne, hogy mekkora a sebességünk és milyen irányban haladunk. Az elmélet kidolgozása óta találtak ilyen vonatkoztatási rendszert.

Az elmélet segítségével történő sötét energiával és sötét anyaggal kapcsolatos kísérleti eredmények magyarázata sem tisztázott.

Természetesen nem én fogom ezeket a problémákat megoldani, mint ahogy találóan rámutattál sem a matematikai, sem a fizikai felkészültségem (ezt én teszem hozzá: sem a tehetségem) nem elegendő ehhez.
Csupán alkottam egy modellt, amiben a tér és idő határozatlanságát figyelembe véve azt találtam, hogy csak a Planck-állapotú objektum időbeli határozatlansága elég nagy ahhoz, hogy ne tudja megjósolható idő alatt elhagyni a foton. Minden kisebb energiasűrűségű térrészt képes elhagyni. Ezzel (a magam számára megnyugtató módon) sikerült magyaráznom a fekete lyukak néhány megfigyelt tulajdonságát.

Az, hogy a nyugalomban lévő objektum köré szimmetrikus, mozgó objektum köré aszimmetrikus téridő görbületet "álmodtam" segített az a (ezek szerint lehetséges, hogy téves) idézet:
"Ha azonban Barberini valóban kézbe venne egy az általános relativitásról szóló könyvet és megtudná, hogy milyen áron lehet egyenlőséget tenni a ptolemaioszi és a kopernikuszi világkép között - más szóval megismerkedne a négydimenziós görbült térrel, amelyben a tér és idő szinte szétbogozhatatlanul össze van kötve, amelyben a gyorsulás helyettesíthető gravitációs térrel, - nyilvánvalóan felhagyna ironikus mosolyával és ijedt meggyőződéssel mondaná, hogy akkor már inkább elfogadja Galilei érvelését." Simonyi Károly A fizika kultúrtörténete

Azt gondoltam, hogy nem tartom meg magamnak ezeket a gondolatokat, hanem megosztom nálam tájékozottabb emberekkel, hátha elgondolkodnak rajta.

[Takács Imre]

Sziasztok!

Nem hagy nyugodni ez a téma. Hiába gondolom át újra meg újra, nekem csak az tűnik logikusnak, hogy a nyugalmi tömeggel rendelkező testek körül kialakuló téridő görbület függ a test mozgásállapotától.
Megpróbálom elmagyarázni miért gondolom így, és miért írtam azt, hogy nekem ezzel helyükre kerültek a dolgok.

A magyarázathoz az elektrosztatikával fogom összehasonlítani a téridővel kapcsolatos jelenségeket.
Úgy gondolom, hogy egy részecske, mint egy kicsiny térrész, különböző tulajdonságokkal rendelkezik.
Egyik ilyen tulajdonság az elektromos töltés, a másik a nyugalmi tömeg és persze vannak még egyéb tulajdonságok is.
Egy részecske megfigyelt paramétereit a tulajdonságokhoz kötődő jelenségek határozzák meg.
Ezzel azt akarom mondani, hogy ugyanazt a teret és időt alakítják és amit mi tapasztalunk az az eredő hatás.
Az elektrosztatika és a mechanika egyenletei között sok a hasonlóság. Feltételezhető, hogy a természet hasonló módon kezeli a nyugalmi tömeggel és elektromos töltéssel kapcsolatos jelenségeket.

A téma elején írtam példákat, amelyben leírtam, hogy különféle alakú téridő görbületekbe helyezett nyugalmi tömeggel rendelkező próbatestek milyen mozgást fognak végezni.
Ez megfelel annak, mikor elektromos erőtérbe töltéssel rendelkező próbatestet teszünk és megnézzük, hogyan mozog.

A második lépésben feltételeztem, hogy sík téridőben, nyugalmi tömeggel rendelkező test, mozgásától függően különböző téridő görbületet kelt maga körül.
Ez megfelel annak, amikor azt írjuk le, hogy töltéssel rendelkező test a mozgása során milyen elektromos erőteret hoz létre maga körül.

Ebben az esetben a nyugalmi tömeggel rendelkező test körül a mozgás hatására létrejövő téridő változásokat véleményem szerint már az általános relativitáselmélettel kell leírni, nem a speciálissal!

Ezek után feltételeztem, hogy a nyugalomban lévő test körül kialakuló téridő görbület különbözik az ugyanabban a koordináta rendszerben mozgó test körül kialakuló téridő görbülettől.
Ez a jelenség ugyanígy megfigyelhető az álló és mozgó, töltéssel rendelkező testek körül kialakuló elektromos erőtérrel kapcsolatban is.

Amit eltévesztettem az az, hogy kijelentettem, hogy ez alapján meg lehet találni az abszolút vonatkoztatási rendszert, csak meg kell vizsgálni a gömb alakú test körül kialakuló téridő alakját.
Ahogy Sanyi_Laci rámutatott, minden koordináta rendszerben a koordináta rendszerhez viszonyítva nyugalomban lévő gömb alakú test körül szimmetrikus lesz a téridő alakja, hiszen a vonatkoztatási rendszer váltás során pont olyan transzformációkat végzünk, hogy olyannak lássuk.
Ebből viszont egyértelműen következik, hogy a gömb alakú, nem forgó, de mozgó test körül nem lehet gömbszimmetrikus a téridő alakja, hiszen csak a transzformációk elvégzése után válik gömbszimmetrikussá. Az nem lehet hogy a transzformációk ne befolyásolják az alakját.

A másik dolog, amit feltételeztem és nem találtam elfogadásra az az volt, hogy a gyorsuló (nem forgó) gömb alakú test körül a gyorsulás irányában nő a gyorsulás irányával ellentétes oldalon csökken a téridő görbülete a gyorsulásmentes állapothoz képest.
Ha megnézzük egy gyorsuló és egy nem gyorsuló elektromosan töltött gömb körül kialakuló elektromos erőtér alakját, akkor pontosan olyan jellegű torzulást tapasztalunk, amit feltételeztem.
További hasonlóság az elektromosan töltött és a nyugalmi tömeggel rendelkező gyorsuló gömbök tulajdonságai között, hogy a gyorsulás esetén mindkettő sugárzik. A töltött gömb elektromágneses sugárzást, a nyugalmi tömeggel rendelkező gömb gravitációs hullámokat.

Javasoltam kísérleteket a nagy sebességgel mozgó tárgyak körül kialakuló téridő alakjának mérésére, így a vita eldönthető lenne.

Az elektrosztatikával összecsengő jelenségeken túl azért mondtam, hogy a helyükre kerültek a dolgok, mert a klasszikus mechanikai jelenségeket is lehet értelmezni ezekkel a feltételezésekkel.

Azt kell szem előtt tartani, hogy adott test a körülötte kialakuló téridő görbületnek megfelelő mozgást végez.
Mindig arra mozdul, amerre nagyobb a téridő görbülete.
Ha egy nagyobb objektum, pl. a Föld téridő görbületében mozog a vizsgált test, akkor figyelembe kell venni a Föld téridő görbületét és a test mozgásából adódó téridő görbületét és az eredőnek megfelelő mozgást tapasztaljuk.

Sanyi_Laci példájánál maradva van három személy, akik közöl az első ül az íróasztalánál, a másik kiugrik az ablakon, a harmadik meg rakétába pattan és 2g gyorsulással emelkedik felfelé:
Ha egy test nem mozdul a Föld terében, akkor a Föld 1g-s gyorsulásából adódó téridő görbületet kell szimmetrikussá kompenzálni, tehát 1g-vel kell emelkedni ahhoz, hogy helyben maradjon.
Ha kiugrik az ablakon, úgy, hogy felfelé ugrik, akkor a sebességéből adódó görbület miatt felfelé indul, de hamarosan túlkompenzálja a Föld téridő görbülete és a nulla sebességű állapot után szabadesésben megindul 1g-vel lefele.
A 2g-vel gyorsuló űrhajó esetén az űrhajó körül kialakuló téridő görbület folyamatosan túlkompenzálja a Föld terének görbületét, így 1g-vel tart felfelé.
Ezekben az esetekben nem az egész Föld téridő görbületét változtatták meg a személyek, csak a közvetlen környezetükben változtatták meg azt.

Ha a 2 g-vel emelkedő űrhajó után húzzuk 1g-vel a Földet, akkor folyamatosan 1g lesz az űrhajó környezetében a téridő gyorsulás, ami azt jelenti, hogy nem változik a Föld felszínétől számolt magassága.

Remélem így tisztább és érthetőbb, amit a mozgások és téridő görbületek kapcsolatáról gondoltam.