Felírom a feladat megoldását, úgy ahogyan én csináltam.
Ugyebár a feladat felhajtóerő számolása. Vegyük fel a koordinátázást úgy, hogy az elmozdulás "-z" irányú, ebből eredően a felhajtóerő is ilyen lesz.

Az erőnek az egyetlen releváns, z komponense:
itta "p(r)" az adott koordinátarendszerben a nyomás "O" pont körüli gömbszimmetriáját fejezi ki, amelyik a feladat szerint nem romlik el egy kis elmozdulástól.
Kis elmozdulás esetén viszont logikus, hogy ezt a függvényt lineáris rendig sorba lehet fejteni.
Itt a korábbiak szerint "D" a kis elmozdulása a magnak, és
A gyökös tagot sorbafejtéssel közelítjük. Megjegyzem hogy a határesetben Laurent-sorba lehet fejteni, ebben az esetben végeredményként visszakapjuk a szokásos képletet.
Számunkra azonban most a eset a fontos, ekkor Taylor-sorbafejtés után:
Az integrálást elvégezzük, és látható hogy a páros rendű tagok ki fognak esni, az integrálás után:
Kulcsfontosságú a nyomás megfelelő deriváltjának a felírása. Ezt valóban úgy kell elkezdeni, ahogyan Antares is tette.
Lévén hogy hidrosztatikai nyomásról van szó, a nyomást felírhatjuk mint egy integrált a felszíntől (h=0) adott "h" mélységig.
A g-függvényt elvileg ismerjük, hiszen a tömegközépponttól mérve továbbra is gömbszimmetrikus,
Átkoordinátázás után () kifejezhetjük a nyomás "r"-függését:
Ebből már a deriváltat könnyebb kifejezni,
Ha a mag határa mentén a köpeny(folyadék) sűrűsége , a mag átlagos sűrűsége pedig , akkor a képletből kijön, hogy az helyen
.
Ez alapján tehát a felhajtóerő z komponense
A negatív előjel ne zavarjon össze senkit, ez amiatt van, hogy a koordinátázást úgy vettük fel, hogy a koncentrikus elrendezéstől negatív irányú az elmozdítás.
Ui: Ha minden igaz, akkor a gravitáció a lineáris tagot éppen ellensúlyozza (jelölésbeli különbségekért elnézést), így a bolygómagok a kis kitérésekre vonatkozóan stabilak. Ez igen megnyugtató, bár az árapályerők és köpenyáramlások mindenképpen adnak a magnak kitérést.
Véleményem szerint igen érdekes kérdés például a mag dinamikája, --különös tekintettel a hidrodinamikai instabilitásra-- illetve ennek szeizmikai következményei.