Relativisztikus lejtő

[dgy]

[G.Á]

[G.Á]

Egy sima lejtőnél bizonyára, de ha már felvetődött a kérdés, akkor érdemes az általános módszer relativisztikus megfelelőjének is utánanézni.

[dgy]

Aki relativisztikus kényszerekkel akar számolni, annak figyelmébe ajánlom Marx egyik érdekes eredményét 53-ból:

A "virtuális elmozdulás" fizikainak nem mondható fogalmát azért kellett bevezetni, hogy a problémát belekényszerítsék a háromdimenziós skaláris szorzat hozzá nem illő formájába. A D'Alambert-elv relativisztikus alakja így szól: a kényszererók teljes négyes munkája zérus - a valódi elmozdulások esetén.

dgy

[dgy]

[dgy]

[Antares]

[Antares]

Én azt nem is vitatom, hogy az a mélyebb, precíz tárgyalás, ahogy te csináltad. És hogy ha így tárgyalunk valamit, akkor nem jön szóba relativisztikus tömeg, meg newtoni meghekkelés. Csupán gyakorlati szempontból érzem úgy, hogy még sem kéne teljesen száműzni ezt a szegény relativisztikus tömeget. Mert hiszen azért egy csomó példa megoldását sokkal egyszerűbbé teheti. Persze abban teljesen igazad van, hogy csak az után lenne szabad használni, ha az ember érti a mélyét, és tisztában van vele, mikor mit és miért használhat.

Amikor a feladat lényege az, mint ezekben a feladatokban, hogy vajon mennyit "nyom" a test, mennyit mutat a mérleg, akkor igen, le kell vezetni precízen, ahogy te tetted, meg ahogy én is a segítségeddel. Korábban is úgy gondoltam, hogy ilyen esetben simán be lehet írni a transzverzális tömeget a súlyerő képletébe. De nem gondolkodtam el azon, hogy ez tényleg jogos-e. Csak az általad is említett felszínes ismeretek alapján tettem ezt, ami mint most kiderült, véletlenül éppen jó eredményeket ad.

Na de miután alaposan levezettük, mindenféle példán keresztül (ferde lejtő, gyorsuló test, állandó sebességű test), hogy ilyen esetekben a test "súlyát" mindig számolhatjuk az képlettel (mert szerintem ezt már a lehető legáltalánosabban bebizonyítottuk az itteni példákon keresztül), akkor nem praktikus és nem ésszerű-e ezt az eredményt és ezt a fogalmat felhasználni, amikor a példa lényege nem pont ez, hanem mondjuk valami más effektus kimutatása?

Ha például egy relativisztikus inga lengésideje lenne a kérdés, nem lenne-e egyszerűbb felhasználni ezt az eredményt, mint megint elindulni a kályhától, és úgy végigszámolni az egészet? Még ha hekkelés is. De bizonyítottuk, hogy ilyen esetben jogos hekkelés. Hiszen biztosan sok ilyen van még a fizikában, matematikában, amikor bevezetünk valamilyen fogalmat, amire amúgy semmi szükség nem lenne, de vele sokkal gyorsabban lehet megoldani bizonyos feladattípusokat.

Az elektromosságtanban például komplex mennyiségeket használunk. Tudjuk, hogy fizikailag semmifélle komplex mennyiség nincs ott. Nem létezik komplex feszültség meg áram. De mivel segíti a számításokat, használjuk. Amikor ki kell számítanunk egy konkrét váltóáramú feladatot, nem megyünk vissza a Maxwell-egyenletekig, hanem elővesszük a komplex mennyiségeket meg a forgóvektorokat.

Szóval valahogy ilyen szerepét látom én ezeknek a különféle tömegeknek is.

[Antares]

[Antares]