Másodfajú optikai perpetuum mobile?

[Antares]

[takacs.ferenc.bp]

Kiinduláskor (t<0) A, és B azonos hőmérsékletű, és hőkapacitású.
De B számára nagyobb a hullámtér, és a hullámtér maga is tárol adott hőmérsékletű sugárzást.

Ha az A és B pillanatszerűen egyenlő mértékben felmelegszik t=0 időpontban, akkor melegebbé válnak a hullámtérnél, tehát eltérő lesz a bejövő, és a kimenő sugárzásuk, és ezért elkezdenek visszahűlni. Ezt a különbséget elvben meg lehet csapolni, energiát lehet kivenni mindkét sugárzónál.

Az A-hoz B megnövekedett (majd a visszahűlés miatt csökkenő) sugárzása két lépcsőben érkezik meg. Először a kis ellipszisről, majd később a nagy ellipszisről. Ezek a hullámok nagymértékben csökkentik A további hűlését.
B-hez is két hullámban érkezik meg A megnövekedett (majd a visszahűlés miatt csökkenő) sugárzása, de ezek megérkezése előtt B-t hamarabb eléri a saját melegebb állapotának (t=0 állapottól) sugárzása, ami miatt ettől kezdve lassabban hűl A-nál.

Amíg be nem áll a termikus egyensúly, addig a sugárzások eltérőek a különböző irányokban, így abból szinte bárhol lehet energiát lopni. Ez nyilván csak egy töredéke lehet az A, és B pontokban közölt energiának.

Másodfajú örökmozgóról akkor lehetne beszélni, ha az A, és B pontokban közölt energiát teljes egészében ki tudnánk nyerni. Ez lehetetlen. Csak a hullámtérben tárolt energia különbségét tudjuk megcsapolni, és azt is csak a kiegyenlítődés szintjéig. Tehát mindenképpen elveszik az az energia, amely a hullámtér hőmérsékletét emeli. De az efféle energiahasznosításnak nem sok köze van az ábrán levő trükkös szituációhoz. Egyetlen melegedő sugárzó pont az üres univerzumban hasonló lehetőséget teremt a sugárzásból való energia termelésre.

[dgy]

[Antares]

[api]

Amikor mind a két test termikus egyensúlyban van a sugárzási térrel, időegységenként mind a kettő ugyanannyi energiát ad le a hullámtérnek, és vesz fel attól. Ez teljesen független attól, hogy az egyes testekre különböző irányokból érkező sugarak a geometriai optika szabályai szerint a másik testről érkeztek-e, vagy saját magáról. Indifferens tehát, hogy a B test bizonyos térszögekből nem az A-ról kap sugárzást, hanem saját magáról. Félrevezető az az okoskodás, hogy ha B sugárzásának egy része visszajut B-re, ez az ő felmelegedését okozná az A-hoz képest, "mivel hogy arról minden sugárpálya átvezet B-re". Mind a két test egyformán sugároz minden irányba, és egyformán éri is sugárzás minden irányból. Mert mindenfelé ugyanolyan hőmérsékletű sugárzási teret lát maga körül. A QED nyelvén elmondva, fotonoknak nincs személyazonosságuk csak frekvenciájuk (meg persze spinjük, de az most lényegtelen), nem lehet megmondani, melyik testről származnak. Sőt igazából a tökéletesen reflektáló tükröt se lehet úgy elképzelni, hogy "azt" a fotont verné vissza, ami rá érkezett. Elnyel egy energiaadagot, és kisugároz egy ugyanakkorát.

[dgy]

[dgy]

[Antares]

[takacs.ferenc.bp]

[Antares]