kozmoforum.hu

A gamma foton úgy keletkezik, hogy egy gerjesztett atommag alapállapotba kerül, és a plusz energiát kisugározza egy foton formájában a tér egy adott irányába. Vagy egy részecske találkozik az antirészecskéjével, és kisugároznak két fotont szintén két irányba.

A fény fotonja úgy keletkezik, hogy egy gerjesztett atom alapállapotba kerül, és az elektronja kisugározza a fotont szintén egy adott irányba.

Ezt a szemléletet folytatva hogyan kell elképzelni a mikrohullámú, urh, vagy a hosszúhullámú fotont és annak keletkezését?

Talán úgy, hogy inkább az elektromágnesesség hullám-leírását használjuk. (Az általad megemlített esetekben is lehet a hullám-leírást használni, de mivel az energia növekedésével egyre "részecskeszerűbben" viselkedik a foton, ezért természetesnek hat, ha részecske-keletkezésben gondolkodunk.)

Változó elektromos tér mágneses teret gerjeszt, a változó mágneses tér pedig elektromosat. Ha jó ütemben csinálják ezek együtt egymás változtatását, akkor a forrásáról leváló elektromágneses hullámot kapunk. Ez a leválás akkor történhet meg, ha a töltést hordozó részecske gyorsuló mozgást végez, például ha a többi töltés kényszerítő hatása alatt próbál hőmozgást vagy elektromos jellel gerjesztett mozgást végezni. Mozgási energiája van, de helye nincs haladni, így pedig időről időre el kell kanyarodnia vagy vissza kell fordulnia. Minden ilyen esetben amikor a töltött részecske pályája megváltozik (pl. a rezgés két szélső fordulópontján), gyorsulást szenved el, aminek hatására elektromágneses hullám válik le róla. Ha tehát részecske-képben szeretnéd elgondolni, akkor szerintem úgy képzelheted el, hogy ezeknél a gyorsulásos pillanatoknál dobja ki a töltött részecske a szóban forgó foton-részecskét.

Köszönöm a válaszokat!

Igazából pont ez zavar, hogy nem értem, hol és hogyan megy át a részecske kép a hullámokkal leírt képbe. Mert a két kép nagyon más. Az egyiknél egy pontszerű részecske hagy el egy konkrét objektumot, jól meghatározható irányba. A másiknál szép szimmetrikus hullámfrontok terjednek a tér minden irányában. Ezt szeretném valahogy összeegyeztetni a fejemben.

Az egyik irányban van elképzelésem (bár lehet, hogy ez sem helyes). A fényfotonokra úgy tudom elképzelni a hullám képet, hogy a nagy számú foton hullámokban terjed, tehát valahogy úgy, hogy a fotonok hol sűrűbben, hol ritkábban követve egymást haladnak kifelé sugárirányban a forrástól. Ezeknek a sűrűbb és ritkább helyeknek a távolságát lehet esetleg jellemezni a fény hullámhosszával. Tudom, hogy ez a kép csak akkor képzelhető el egyáltalán, ha nagyon sok fotonról van szó, de már ezzel is beérném.

Lefelé viszont nem tudom folytatni a részecske képet. A fény, vagy talán az infravörös sugárzás az utolsó, ahol még el tudom képzelni, hogy az egyes fotonokat atomok bocsátják ki, de aztán a mikrohullámhoz érve már ez a kép teljesen megszakad, és jön a gyökeresen eltérő, gyorsuló elektronok által létrehozott hullám modell.

De Rigel magyarázata, hogy az elektronok a fordulóponton "dobják ki" a fotonokat egész jónak tűnik.

Auróra, neked is köszi a linket, bár egyszer láttam már egy ilyen témájú könyvet, és a matematikája már az első oldalon elborzasztott, úgyhogy nem biztos, hogy sokra mennék vele Ezért is próbálok valami szemléletes képet kialakítani. Tudom, azt mondják, főleg a kvantumfizikában, hogy nem lehet, hogy az csak matekkal érthető meg (vagy inkább szokható meg), de azért még reménykedem benne