kozmoforum.hu

Nekem lenne egy kérdésem a fekete lyukak felszínével kapcsolatban.
Ha jól emlékszem Dávid Gyula előadására, abban nagyon szemléltetően mondja el, hogy a fekete lyuk felszínéhez érkezve,
pontosítok, az esemény horizonthoz közelítve, a külső szemlélő számára egyre lassabban érkezik meg az űrhajós, mert az idő eltolódása egyre nagyobb.
A külső szemlélő számára az látszik, hogy végtelen ideig közelít az űrhajós az eseményhorizonthoz, se sosem ér el oda.

Namármost! Ha űrhajós helyett anyagot, vagy még inkább fotonokat képzelek oda, amint be akarja szippantani a fekete lyuk őket, akkor azok a külső szemlélő számára egyre lassabban közelítenek az eseményhorizonthoz, de gyakorlatilag sosem esnek bele. Tehát az idők végéig ott keringenek, és lassulnak.
Ha a fekete lyuk keletkezésének pillanata óta ez zajlik, akkor az eseményhorizontján konkrétan RENGETEG sok foton lassul és kering egyre közelebb
a lyukhoz, és ez az idők végezetéig csak gyarapodik és gyarapodik. Persze a külső szemlélő számára. Még akkor is, ha figyelembe vesszük az időeltolódás miatt
a hullámhossz eltolódást, akkor is ezen elmélet alapján a fekete lyukaknak a külső szemlélő számára izzó tűzgömböknek kellene kinézniük, amik
a teljes spektrum minden hullámhosszán tolják ki magukból a sugárzást, és egyre fényesebbek és fényesebbek, mert nyelik az anyagot, de az nem lép be az eseményhorizonton belülre. Kívülről nézve.

De mégsem ez történik, tehát valahol rosszul értelmezem a dolgokat. De vajon hol?

Nekem is lenne kérdésem:
Sikerült-e modellezni egy fekete lyuk kialakulását?
Vagyis akár egyenletekkel, akár az altrel szabályain alapuló modellezéssel követni, ahogy az anyag sűrűsödik és köztes állapotokon keresztül eljutni odáig hogy kialakuljon az eseményhorizont?
Vagyis nem egyszerűen elmesélni hogy összeomlik a csillag és mi más lehetne belőle mint fekete lyuk, hanem lekövetni ezt folyamatában.

Tudom hogy nincs kvantumgravitáció, de egy olyan egyszerűsített modell is érdekes tudna lenni, amiben csak tömegpontok vannak amik semmi más kölcsönhatást nem mutatnak, csak a tömegük szerepel semmi más.

Gyula!

A Kerr féle fekete lyukak automatikusan hozzák magukkal az Einstein-Rosen hidat?
Akárhol olvasok erről, mindenhol csak a potenciális lehetőséget írják le, nem azt, hogy ez
ténylegesen létrejön. Ráadásul ha van, nagyon instabil.
Miért kell automatikusan másik univerzumba torkollnia az Einstein-Rosen hídnak? Miért nem lehet a vége "ugyanitt, csak máshol, más időben"?
Hogy lesz ebből másik univerzum? Miért nem "csak" tér-idő-gép?

Ha összefonódott részecskék egyikét bele irányítanánk egy fekete lyukba, akkor mi történne az otthon maradottal? Annak megfigyelésével nem lehetne valami kis infót szerezni a lyukból vagy az eseményhorizontról?

Köszönöm a választ!
...és ha elbomló részecskékről van szó, akkor a kettő közül melyik alkalmazkodna a másikhoz? Tovább élne az egyik részecske a nagy gravitáció hatására, vagy mindkettő?
Vagy ez így rossz kérdés?