Fekete lyuk
Nekem lenne egy kérdésem a fekete lyukak felszínével kapcsolatban.
Ha jól emlékszem Dávid Gyula előadására, abban nagyon szemléltetően mondja el, hogy a fekete lyuk felszínéhez érkezve,
pontosítok, az esemény horizonthoz közelítve, a külső szemlélő számára egyre lassabban érkezik meg az űrhajós, mert az idő eltolódása egyre nagyobb.
A külső szemlélő számára az látszik, hogy végtelen ideig közelít az űrhajós az eseményhorizonthoz, se sosem ér el oda.
Namármost! Ha űrhajós helyett anyagot, vagy még inkább fotonokat képzelek oda, amint be akarja szippantani a fekete lyuk őket, akkor azok a külső szemlélő számára egyre lassabban közelítenek az eseményhorizonthoz, de gyakorlatilag sosem esnek bele. Tehát az idők végéig ott keringenek, és lassulnak.
Ha a fekete lyuk keletkezésének pillanata óta ez zajlik, akkor az eseményhorizontján konkrétan RENGETEG sok foton lassul és kering egyre közelebb
a lyukhoz, és ez az idők végezetéig csak gyarapodik és gyarapodik. Persze a külső szemlélő számára. Még akkor is, ha figyelembe vesszük az időeltolódás miatt
a hullámhossz eltolódást, akkor is ezen elmélet alapján a fekete lyukaknak a külső szemlélő számára izzó tűzgömböknek kellene kinézniük, amik
a teljes spektrum minden hullámhosszán tolják ki magukból a sugárzást, és egyre fényesebbek és fényesebbek, mert nyelik az anyagot, de az nem lép be az eseményhorizonton belülre. Kívülről nézve.
De mégsem ez történik, tehát valahol rosszul értelmezem a dolgokat. De vajon hol?
Ha jól emlékszem Dávid Gyula előadására, abban nagyon szemléltetően mondja el, hogy a fekete lyuk felszínéhez érkezve,
pontosítok, az esemény horizonthoz közelítve, a külső szemlélő számára egyre lassabban érkezik meg az űrhajós, mert az idő eltolódása egyre nagyobb.
A külső szemlélő számára az látszik, hogy végtelen ideig közelít az űrhajós az eseményhorizonthoz, se sosem ér el oda.
Namármost! Ha űrhajós helyett anyagot, vagy még inkább fotonokat képzelek oda, amint be akarja szippantani a fekete lyuk őket, akkor azok a külső szemlélő számára egyre lassabban közelítenek az eseményhorizonthoz, de gyakorlatilag sosem esnek bele. Tehát az idők végéig ott keringenek, és lassulnak.
Ha a fekete lyuk keletkezésének pillanata óta ez zajlik, akkor az eseményhorizontján konkrétan RENGETEG sok foton lassul és kering egyre közelebb
a lyukhoz, és ez az idők végezetéig csak gyarapodik és gyarapodik. Persze a külső szemlélő számára. Még akkor is, ha figyelembe vesszük az időeltolódás miatt
a hullámhossz eltolódást, akkor is ezen elmélet alapján a fekete lyukaknak a külső szemlélő számára izzó tűzgömböknek kellene kinézniük, amik
a teljes spektrum minden hullámhosszán tolják ki magukból a sugárzást, és egyre fényesebbek és fényesebbek, mert nyelik az anyagot, de az nem lép be az eseményhorizonton belülre. Kívülről nézve.
De mégsem ez történik, tehát valahol rosszul értelmezem a dolgokat. De vajon hol?