kozmoforum.hu

Talán butaság de azon gondolkodom, hogy egy 4-nél több dimenziós világban hogyan nézne ki a forgás és az ebből adódó centrifugális erő. Nem lehetséges e, hogy egy ilyen világban létrejövő forgás centrifugális hatása jelentkezik a mi világunkban úgy mint a sötét energia?

Értem.
Butaságot írtam.
Köszi a választ!

Akkor kérlek írj már valamit a Noether-tételről, mert szerintem magban Dgy arra utalt, hogy az impulzusmomentum megmarad a mi világunkban, ami globálisan homogén és izotrop.

Sanyi_Laci köszi a válaszodat!
Már dgy reagálásánál is világossá vált számomra a kérdésem hibája de Te még jobban felboncoltad érthetőbbé tetted.
A papírzsebkendős hasonlatért külön köszönet!

Azon túl hogy még mindig sötétben tapogatózunk, és hogy a 'sötét energia' elnevezés a legtöbb kutató által nem túlságosan kedvelt kifejezés, sőt még félrevezető is, van jó pár olyan érdekesség amit nem biztos hogy minden laikusnak megvan. Az egyik ilyen az, hogy a kvantumtérelméletek a kozmológiai állandót vagyis a tágulás mértékét a vákuum energiájával hozzák kapcsolatba, és a megfigyeltnél 120 (!!!) nagyságrenddel nagyobb kozmológiai állandót jósolnak a megfigyeltnél. Ha így volna, az Univerzum már most is exponenciálisan tágulna. Ez az a bizonyos 120-as probléma ami a kozmológusokat rendszerint erősen nem hagyja nyugodni arra utal, hogy valamit nagyon nem értünk ennél a találkozási pontnál. Szuper animációs spektrumos univerzum-pusztulós 'ismeretterjesztő' filmek ilyenkor szeretik teleírni a képernyőt 120 darab nullával, és nagy megdöbbent arcot vágni. Sokan ezt az jóslatot, az eddigi tudomány legrosszabb becslésének tekintik.

Szintén érdekes hogy ugyan 98-ban felfedeztük a gyorsulva tágulást, viszont a mai napig nem nagyon tudunk mit mondani a gyorsulás üteméről, vagy pontos mértékéről. Ez viszont nagyon nem mindegy a versengő darkenergy elméletek szempontjából (6-7 komolyabb), ugyanis ennek megválaszolásával még közelebb juthatunk ahhoz hogy legyen valami fogalmunk róla. (Mondjuk ha megtaláljuk nem tudom mi lesz a neve.. Johnson-energia vagy Hoffenbach-mező? ) Ezt a problémát hivatott megoldani a 2012 szeptemberében, a Chilei Cerro Tololo Inter-Amerikai Obszervatóriumban üzembe helyezett sötét energia kamera (570 millió pixeles), amely az elkövetkező 5 év során várhatóan 300 millió (!!) galaxis nagyságrenddel több szupernóváját fogja elemezni, mint amennyi eddig rendelkezésre állt. Mivel a sötét energia a gravitációstól eltérő hatást nem fejt ki, felmerült az általános relativitáselmélet kozmológiai skálán történő megváltoztatásának igénye is. Az új megfigyelések a lehetséges alternatív gravitációelméleteket szintén tesztelik majd. Nem lehetünk tehát biztosak abban, hogy az általános relativitáselmélet vagy egy módosított gravitációelmélet nyelvén kell-e az Univerzum jövőjét firtató kérdést feltenni. A felmérés négy irányból közelíti meg a problémát. Egyrészről tanulmányozni fogja ugyanazt a szupernóvát, amit a Nobel-díjas trió is vizsgált, annak reményében, hogy felgöngyölíthetik a világegyetem "tágulási történetét", nyomon követhetik a tágulás fokozódását és csökkenését az évmilliárdok során. Emellett három dimenzióban feltérképezi a galaxishalmazok eloszlását, megmérve az ősrobbanás maradványaiként értékelt barion akusztikus oszcillációkat. Harmadrészt, a halmazok megszámlálásával és kialakulásuk feltérképezésével a felmérés visszatáplálható a számítógépes modellekbe, ami a világegyetem legkorábbi időszakát szimulálja. Végül a galaxisok és galaxishalmazok fényhajlítását tanulmányozásával, a gyenge gravitációs lencsézés elnevezésű folyamattal lezárhatják a hasonlóan rejtélyes sötét anyag problémáját.

Lehetséges, hogy a sötét energia a gravitációba is belepiszkál oly módon, hogy a gravitációs állandó értéke se az aminek eddig hittük?