Szerző: liederivative » 2015.06.19. 03:16
Gondoltam, várok dgy hozzászólásáig, de mégis írok valamit:)
Először is, nem tudom, dgy mit írt.
Én a következőket válaszolnám.
A Standard Modell a részecskefizikában egy nagyon általános megközelítés specifikált, konkretizált változata.
Valójában az egész fizika (a gravitáció és az elemi részecskék fizikájára gondolok, mert a fizika nagy) geometrizált - vagyis differenciálgeometria (amíg nem kvantáljuk, ha ez egyáltalán lehetséges).
Ma a szubatomi részek (klasszikus mező)elmélete a Yang-Mills-elméletre épül, ami viszont globális, majd lokális szimmetrián - a gauge-, vagyis mértékelméleten -; a Noether-tételen és töltésen (hogy a szimmetria transzformációja a fizikai létező bizonyos tulajdonságait érintetlenül hagyja), és a a hagyományos variációs elven - Lagrange-függvényes formalizáció megfelelő formája értendő ezalatt - alapul.
Egy részecskét ezen elvek alapján tekinthetünk először (pl. vektor)mezőnek (szelés speciális esete) egy alkalmas sokaságon. Ez speciális sima mező, amelyen az ismert variációs elvek (parciális diffegyenletek) igazak. Például, a mező lehet konnexió, azután ún. insztanton (utóbbi megoldása a diffegyenleteknek).
Amikor a kölcsönhatásokat a modellbe vesszük, akkor azokat részecskék közvetítik általában (részecskék között), és ez leírható a megfelelő mezők megfelelő viszonyaival: minden, tehát maguk a részecskék és a kölcsönható mechanizmus is leírható (az erős kölcsönhatással vannak gondok). A szimmetriacsoport hat, de ez a hatás nem feltételez részecskét, elegendő továbbra is a sokaságon, mezőkkel dolgozni.
Vannak axiomatikus topologikus kvantumtérelméletek, amelyekben kiküszöbölnek néhány matematikai problémát, a kvantálással kapcsolatos gondok pont ilyenek.
Amikor kvantálunk, hagyományos QM-alakra hozzuk a rendszer leírását. Állapotvektorokat kapunk (Hilbert-térben), amelyek értelmezése a hullámfüggvény. Itt még mindig nincs részecske, hanem a téridőt beterítő valószínűségi eloszlás, amelyet a hullámfüggvényből származtatunk.
Amikor ezekkel a hullámfüggvényekkel dolgozunk, a rendszert jellemezzük, és interpretáció kérdése, hogy a pontszerű-hullámszerű részecske létezik-e, vagy nem.
Az biztos, hogy nem 1 valószínűséggel létezik egy térpontban (sőt, tér-régióban) a részecske (amíg nem detektáltuk); mondhatjuk, hogy 1-nél kisebb valószínűséggel viszont mindenhol. De mondhatjuk azt is, hogy sehol sincs részecske, helyette a hullámfüggvényből eredő eloszlás létezik (de ezt az eloszlást közvetlenül sosem figyelhetjük meg).
Detektáláskor a rendszer állapotvektora megváltozik, a hullámfüggvény "összeomlik": pontosan tudjuk, hogy egy részecske hol csapódott be.
(A komplementaritás elve (amelyről Auróra szólt) szerint a részecske néha hullámként, néha pontszerű részecskeként létezik. A kétrés-kísérletet, az interferencia-jelenséget biztosan nem kell magyarázni. Azért meg lehet tartani a részecske (esetleg majdnem) pontszerű létezési módját (Bohm-de Broglie-elmélet).)
- These users thanked the author liederivative for the post:
- Banzai