Mindenféle laikus kérdés

[Rigel]

[api]

[rasta27]

[Serafina]

[api]

A fotonok sokkal könnyebben kezelhetők és óvhatók meg a környezettel való nem kívánt összefonódástól, mint más (tömeges) részecskék, így bár nehéz őket egyenként előállítani és detektálni, többnyire mégis velük szokták végrehajtani az ilyen és hasonló kísérleteket.

Az egyfoton generálás egyszerű intenzitás csökkentéssel azért nehéz, mert a fotonok bozonok, így Poisson eloszlást követnek, vagyis szeretnek csoportosulni. (Ha emittálódott már egy foton, akkor megnő a valószínűsége a továbbiak emissziójának.) Van viszont egy módszer, amivel egy foton energiájából két fele akkora energiájú (frekvenciájú) fotont lehet gerjeszteni. Ebben a parametrikus lekonvertálásnak nevezett eljárásban a nemlineáris optikai eszközbe (festék, kristály) érkező minden egyes foton egy kétfoton állapotot gerjeszt. Ezen összefonódott fotonpárok két felét nyalábosztóval tetszőleges távolra tudjuk szétválasztani, és amikor az egyik ágon a detektor egy foton elnyelését jelzi, az osztó másik ágán koincidenciában történő jelenségről tudjuk, hogy azt a másik foton okozta. Tehát ezen a mérőágon mindig csak azoknak a "bejelentett" fotonoknak a hatását veszik figyelembe, amelyeknek a párját a többitől jól szelektálva sikerült nyakon csípni a másik ágon. Így persze csak véletlenszerűen érkező fotonokhoz juthatunk, létezik azonban előre meghatározott időpontban gerjeszthető egyfoton forrás is. Ilyenkor egyetlen csapdázott atomot vagy félvezető kvantumpöttyöt hangolnak úgy, hogy egy adott pillanatban épp rezonanciába kerüljön a körülötte kialakított optikai rezonátorral (párhuzamosra állított tükörpár). Ekkor következik be az egyetlen foton emissziója. Az ilyen fotonok pedig tetszőleges időközönként követhetik egymást, és ennek nagysága láthatóan nincs hatással a kérdéses kvantumfizikai alapkísérletek eredményére.

A fotonok egyenként való detektálása mindig valami lavinaeffektuson alapszik. Régen volt a fotoelektron-sokszorozó, ma a lavina-fotodióda. De egy ilyen lavinaeffektus kifejlődése eltart bizonyos ideig, így ha a fotonok érkezését nem tudjuk eléggé megritkítani, akkor az elsőként érkező által keltett elektronlavinába belefuthat egy következő is, amit ezért nem tudunk szelektálni. Ennek elkerülésére a kétfoton források intenzitását nagyon le kellett csökkenteni, majd még sokszoros üvegszál nyalábosztókon is sok külön detektorhoz vezetve segíteni a szeparálhatóságot. Emiatt jobbak a megrendelt időpontban emittáló modern egyfoton források. Persze bizonyos mérési hibák ekkor is maradnak, lehetnek elakadt lavinák, vagy hamisak, amelyeket nem foton gerjesztett, hanem az abszolút nullától kissé különböző detektor-hőmérséklet. Azonban ezek ma már nem okoznak kétséget a kétrés kísérletnek és társainak kvantumfizikai értelmezését illetően.
De talán ennyiből is sejthető, hogy ezek nem egyszerű és olcsó kísérletek.

[KovPityu]

Újabb laikus kérdés: Miként lehet meghatározni egy terület vagy egy térfogat önhasonló elemekkel való kitöltésekor az elemek területének, vagy térfogatának eloszlását? Tudnátok ajánlani ehhez valami doksit? Köszönöm.

[rasta27]

Szervusztok!

Megtudja valaki mondani nekem, hogy miért van közel egy napja egy folyamatos jel a Galileo Webcast-Rádiós meteorészlelő rendszerében a honlapjukon tűnt fel és mivel nem rendel hozzá semmilyen adatot a szoftver, valamilyen teszt az amit látunk?

[dgy]

[rasta27]

Üdv!

Igen, köszönöm DGy a közre működést a válasz továbbításáért, és igen érdekel közelebbről ez a terület, meghallgatom ezt az előadást is.

[Serafina]

Egy csillag esetén is kiszámolható valamihez képest a lendülete. (p = mv)
A csillag egy bizonyos lassan változó állandóval energiát sugároz.
Az energia veszteség tömegveszteséget is jelent.
Csökken-e a lendülete, vagy az változatlan marad?