Egy laikus kérdés ami,foglalkoztat

[triasz]

[dgy]

Nem kéne.

dgy

[api]

Lásd: 16.-21. fejezet.
Ha valami nem világos ott, kérdezz bátran!

[api]

[G.Á]

Előrebocsátom, hogy a kozmológiához nem értek, de: a vákuumfluktuáció a legelátkozottabb kifejezések közé tartozik.
A néhány oldallal előbbi virtuális részecske/kvázirészecske témakörnél lényegesen nagyobb a zavar, magyarázatra ezért normál esetben nem is törekednék, legfeljebb óvatosságra inteni igyekszem. A kozmológiával kapcsolatban azonban azt hiszem hogy szükséges ezen szó jelentésének tisztázása.

1) Kezdjük ott, hogy a szó többnyire nem kerül használatra az egyetemi tananyagban, vagy ha mégis, akkor puszta megjegyzésként, pontosan olyan értelembe, ahogyan api (illetve én is) írta. Vagyis egy adott állapot, a vákuumállapot puszta filozófiai jellemzésére.
Legtöbb magas szintű könyv is ugyanebben az értelemben használja.

Az emberben persze felmerülhet, hogy mi fluktuál egyetlen rögzített állapotban? Valószínűleg semmi, eltekintve (a mindenáron konkrét értékeket látni akaró, korai filozófia által sugallt) "fizikai állapottól". Miként rendelhetnénk a vákuumállapothoz történést, cselekvést, bármilyen dinamikát?
A válasz ismét csak: sehogy.

2) Jogos a kérdés, hogy ha valamilyen jelenséget a vákuumfluktuáció következményének tekintenek, akkor mi is igazából a vákuumfluktuáció? Egy Carmichael nevű fizikus is ezt a kérdést tette fel magának, és részben erre a kérdésre felfűzve írta meg a kétrészes: Statistical methods in quantum optics I-II. című könyvsorozatot.

Ebben igen alaposan, jórészt kísérleti szintre emelve, tehát sztochasztikus egyenletek szintjén kezeli a kérdést.
Filozófiailag, lecsupaszítva és leegyszerűsítve persze ebben a megközelítésben a vákuumfluktuációnak az az (egyik) oka, hogy a valóságban nem preparálható tökéletes vákuum-állapot, a fluktuáció ennek (is) a következménye.

3) Talán a legelemibb szinten: Ha a vákuumállapotot mégis képesek lennénk preparálni, akkor ezt szabadon fejlesztve azt vehetnénk észre, hogy "dolgok történnek benne". Ha ezeknek a "dolgoknak" a kiindulóokaként definíciószerűen a vákuumfluktuációt nevezzük meg, akkor a helyzet nagyon leegyszerűsödik: Egyszerűen arról van szó, hogy a vákuumállapot nem energiasajátállapot, nem statikus, hanem a dinamika kivezet belőle.
Ez talán meglepőnek tűnhet, de már nagyon egyszerű rendszerekben is előáll ilyen viselkedés.
Ami a kozmológiai vetületet illeti, itt pusztán kézlengetésre szorítkozhatunk. Lehet hogy a téridő-alapállapot (ha egyáltalán van ilyen) nem statikus állapot. Probléma hogy maga az időfejlődés értelmezése sem lenne triviális.

A kozmológiában, akárcsak a legtöbb egyéb esetben a 3) és 2) értelmezésnek van fizikai tartalma, utóbbi esetén pl a megfigyelhető anizotrópia korrelációiban. És természetesen a legtöbb könyv, és szinte minden ismeretterjesztő az 1) jelentésre támaszkodik.
Ez nem probléma, akkor ha nem hivatkozunk olyasmire, ahol a fluktuációk szerepe tényleg fontos.

Összefoglalásul: Ellentétben a virtuális részecskékkel, ahol a "virtualitást" lehet számszerűsíteni, és ahol ez egyenes utat biztosít a definícióhoz, a vákuumfluktuáció esetében ilyen nincs, vagy legalábbis nem könnyű. El kellene dönteni, hogy filozófiai, vagy oksági tartalommal akarjuk-e megtölteni, és utóbbi esetben azt is, hogy pontosan minek az okaként.

Ui: Ha minden igaz, lesz egy hasonló jellegű Ortvay-feladat. A megoldása roppant egyszerű és elegáns, de a jelentése elég sokrétű.

[kristof weaver]

A kérdésem az lenne,hogy az utóbbi években történt valami előrelépés,új megközelítés a kvantummechanikai "megfigyelők hiányának problémájában"?Emiatt érdeklődnék a hullámfüggvényekkel kapcsolatban,mert ha csak a kvantum-összefonódás jelenségét ismernénk valószínűleg az Everett sok-világ interpretáció tenné érthetővé,de annak ára,hogy az összes hullámfüggvényt valóságosnak kellene elfogadni,a jelenlegi interpretáció az mondja,hogy az összes hullámfüggvény nem valóságos és abban a pillanatban mikor mérést vagy megfigyelést végzünk kristályosodik valósággá az egyik,de akkor arra mi a magyarázat,hogy a sötét anyagot(alkotó részecskéket) jelen technológiánkkal közvetlenül meg se tudjuk mérni,figyelni akkor azoknak mitől omlik össze a hullámfüggvénye,az mitől kristályosodik valósággá?Mert így szuperpozícióba kellene maradniuk,akkor meg hogyan gravitálna,ami meg valóság?A Wheeler féle megfigyelő,a késleltetett választás kísérletben megismert módon feltételezem,csak a látható anyagot lehetne"utólagosan" valósággá kimagyarázni?A mérésen túl esetleg a termodinamika,az atomok és molekulák hő okozta rezgéseiből származó kölcsönhatások és ütközések miatt is hullámjellegű koherenciájuk elvesztéséhez kell vezetniük és/vagy a gravitációnak is spontán módon részt kell venni a dekoherenciában?Vagy ha tényleg azt szeretnénk tudni,hogy mi történik valójában a természetben akkor a Feynman-féle pályákra összegzéshez kell nyúlni,hogy nem szükséges hullámfüggvényt rendelni,hanem a részecskék A és B pont között az összes lehetséges pályát bejárják(ami végtelen) és méréskor,megfigyeléskor az odaérkezési út együttes hatásából kiátlagolódva kreálódik egy "valóság"?Példával élve,ezt úgy kell értelmezni,hogy csak azért látjuk inkább megtörténni időben előre az"eseményeket"mint hátrafelé,mert a kezdeti feltételeknek köszönhetően(ami véletlen)ha az össz kvantummechanikai interakciók mintegy "kiátlagolódnak",akkor azok iránya nagyobb valószínűséggel időben előre összegződnek és nem visszafelé?Vagy kidolgoztak esetleg más alternatív megközelítéseket is az elmúlt években arra,hogy mit történik a természetben ha nem figyeljük meg?Mi ebből a dilemmából a kiút a sötét anyag részecskéinél,hogy a hullámfüggvény úgynevezett kollapszusa árán keletkeznek a szokásos értelemben vett objektív jelenségek,kollapszus viszont mérőberendezések nélkül nem jön létre,viszont van valami ami az értelmezésünk szerint nem valóságos(ide sorolhatnám a sötét energiát is),de mégis közvetetten érzékeljük a gravitációját/antigravitációját?

[G.Á]

[rasta27]

[G.Á]

Természetesen fellép árapályjelenség, de mint minden esetben ekkor is lényeges a nagyságrend.
A Mars szempontjából a legnagyobb "katasztrófa" tudtommal az, hogy belülről lehűlt.

Amennyiben a Földi élet/emberiség szempontjából jelentőssé válna egy napkitörésnek tulajdonítható árapály-jelenség, akkor ez egészen jelentéktelen járulékos effektus lesz, szemben a napkitörés minden egyéb jellemzőjével.
(V.ö: Biztosítva vannak-e az atomerőművek óriási meteoritbecsapódások ellen?)

[triasz]