Dávid Gyula kérdések

[G.Á]

Ebben az esetben topologikus terekkel kellene játszadoznotok, és az nem túl egyszerű.

Ha ennél valamivel specifikusabb dolgok érdekelnek, akkor meleg szívvel javaslom a következő előadást:

[ZorróAszter]

[ZorróAszter]

newtoni tömegméret tartomány: üveggolyó, kamion, Himalája, Hold, Nap, de nem részecske vagy galaxis

[G.Á]

A következő kérdés fogalmazódott meg bennem:

Azt ismertnek tekinthetjük, hogy a téridőnek kvantáltnak kell lennie, de --bármit is jelentsen ez részleteiben-- makroszkopikusan az ismert módon viselkedik.
Húrelmélészek, egyetlen mondatban ezt úgy fejezik ki, hogy a téridő "koherens állapot"-ában van.
Ez utóbbi pontos jelentését ebben az esetben ugyan nem ismerem, de fogadjuk el.

Szintén elfogadott tapasztalat hogy a vákuumbeli fénysebesség nagyon jó közelítéssel konstans.
Habár a fénysebesség, a planck-állandó, és a gravitációs-állandó hagyományosan paramétereknek tekintendő, de ha a téridő kvantált, nincs okunk azt feltételezni hogy a fénysebességhez ne tartozna operátor. (a másik kettőt a továbbiakban paramétereknek tekinthetjük)

Ez alapján a gondolatmenet alapján az általunk ismert univerzum egyszerre van téridő-koherens állapotban, ugyanakkor a "c"-operátor sajátállapotában.
A c-operátor spektrumáról annyit sejthetünk hogy alulról korlátos, és hogy van diszkrét része. Lehet ugyanis érveket mondani arra vonatkozóan hogy a mi univerzumunk c-sajátértéke is ilyen diszkrét sajátérték, ellenkező esetben olyan csatolások lehetnének elkerülhetetlenek, amelyekre pillanatnyilag nincs kísérleti bizonyíték.

Általánosságban azonban --legalábbis ez alapján a naív meggondolás alapján-- nincs akadálya annak hogy valamilyen részecske különböző c-sajátállapotok szuperpozíciójában tartózkodjon.
A c-sajátállapotok természetesen nem specifikusan a részecskéket, hanem a téridőket jellemzik, ami például annak révén látható be, hogy a gravitációs hullámok sebességét is a c-sajátérték határozza meg.

Nem szükségszerű azonban hogy a különböző c-sajátuniverzumok egymástól teljesen elszigeteltek legyenek. Ha, és amennyiben akár csak elvi lehetőség van arra, hogy a "c" nemtriviális úton fejlődjön az időben, akkor megfogalmazhatjuk azt a szükségszerűséget, hogy -univerzum minden téridőbeli pontja egy-egyértelműen megfeleltethető legyen bármely -univerzum pontjainak.


A kölcsönös megfeleltethetőség korlátot jelenthetne a téridő topológiájára vonatkozóan (ha az egyik univerzumban van N darab szingularitás, akkor másikban is kell hogy ugyanennyi legyen), bár ekkor nyugodtan felmerülhet, hogy a téridő-koherencia elromlik és a "megfeleltethetőség" is elveszíti a hagyományos értelmét.
Ugyanez azonban nem merülhet fel a téridő globális geometriájával kapcsolatban.
Ha nem tévedek, akkor a zárt és nemzárt téridők nem feleltethetőek meg egymásnak kölcsönösen, így ez egy megszorítást jelent: ha valamelyik c-sajátuniverzum zárt/nyitott, akkor az összes az.
Ha a c-operátor csak alulról korlátos, de felülről nem, akkor a végtelen c-hez tartozó téridő sejthetően lapos, kis c-esetén viszont nem egyértelmű a helyzet.

Kérdés persze az is, hogy lehet-e ennek az egésznek fizikailag értelme, de egyelőre az lenne a kérdésem hogy geometriailag milyen megszorításokat jelenthetne ez azon felül, hogy esetlegesen a zárt téridőt ki lehetne zárni.

[Zsolt68]

[G.Á]

[G.Á]

Előttem nem ismeretes különösebben szemléletes geometriai ok, legfeljebb dimenzióanalízis jut eszembe.

Ezenkívül persze fontos megjegyezni hogy a gravitációs hullámokra az általad említett összefüggés a lineáris perturbációszámítás keretein belül kerül elő, nemlineáris esetben valószínüleg már nem is teljesül a kérdéses összefüggés az amplitúdókra.
Ebből az okból én nem gondolom hogy különösebb jelentőséget érdemes tulajdonítani neki.

[G.Á]

[Idegfúzió]

Szia DGY!

Ikerparadoxonos kérdés (bocsánat, gondolom már az ezredik, nem akartalak ezzel zavarni, de máshol nem jutottam dűlőre). De szerintem egyszerű, rövid válasszal is beérem, iránymutatással.

Klasszikus eset: Alíz a Földön marad, Bob nagy sebességgel elutazik, egyszer csak lassít, megfordul, visszautazik Alízhoz.
Namost én valamelyest áltreles szemlélettel így fogalmaztam meg egy lehetséges értelmezést, illetve megoldást:

"Megoldható a feladat az űrhajóból szemlélve az ekvivalencia-elv alkalmazásával. Az űrhajóból nem dönthető el, hogy az egész Univerzum zuhan egy homogén gravitációs térben, avagy az űrhajó gyorsul. Ha előbbit tételezzük fel, akkor is hibátlan megoldást kapunk, a Földön maradó iker "kvázi" gravitációs idődilatációt szenved el."

Kérdésem, hogy van valami baj ezzel a megközelítéssel, vagy korrekt ez így? És ha baj van vele, akkor mi a baj?
Előre is köszönöm a választ!

[Idegfúzió]