Dávid Gyula kérdések

[Sphaerion]

[Sphaerion]

Hűha...
Oké, tehát nem használjuk a téridőre az euklideszi jelzőt, csak a térre. De az helyes, hogy a téridő lehet sík, vagy görbült?

[Rigel]

[Rigel]

Az én véleményem - mivel síkhülye vagyok hozzá - se nem megerősítés, se nem cáfolat.
Amennyi nekem lejött a Cayley-Klein utáni keresgélésből, az az, hogy az úriemberek kidolgoztak egy projektív geometriát, amivel - a megtalált szabályrendszer alkalmazása esetén - a különféle geometriák ábrázolhatóak síkban, miközben az egyedi tulajdonságaik érvényben maradnak.
Ebből kifolyólag a táblázatod annyiban tartalmaz "síkgeometriákat", hogy megadja azokat a szögre és szakaszra vonatkozó helyzeteket, amely esetén a síkfelület pontjai ekvivalensek egy valamilyen görbületű felülettel. A megnevezések (elliptikus, parabolikus, hiperbolikus) a kúpszeletekre utalnak, ahol is a hiperbolikus értelemszerű, az elliptikus felel meg a szférikus geometriának (vagy annak követelményének, ki tudja?), és a parabolikus - ami kiment a divatból azóta, mióta Oscar Klein bevezette - jelenti a síkgeometriát.

[dgy]

[Bredab]

Tisztelt Dávid Gyula,

Amatőr műkedvelőként érdeklődök a fizika iránt. Lenne néhány kérdésem, amit szeretnék feltenni.

1. A gravitációs kölcsönhatás az általános relativitás elmélet szerint a téridő görbülete miatt jön létre, így nem is lehet arról beszélni, hogy milyen sebességgel terjed és milyen részecskék közvetítik, hiszen csupán geometriai oka van a "tömegvonzásnak". Kb. hasonlóan mint ahogy a föld felszínén sem kell extra hatás ahhoz, hogy körpályán haladjunk, hiszen a földgolyó görbülete meghatározza a pálya alakját. Ez a modell hogyan egyeztethető össze azzal az elképzeléssel (ugye ez lenne a standard modell?), amely a kölcsönhatásokat közvetítő részecskék cseréjeként írja le? Ha jól tudom ebben a modellben a gravitációs kölcsönhatást a hipotetikus graviton közvetítené. Ez a két magyarázat csak számomra tűnik ellentmondásnak?

2. Az elektromágneses kölcsönhatás közvetítői a fotonok, ha ismereteim nem csalnak. Viszont elektromágneses hullámok (fotonok) csak változó elektromos/mágneses mező esetében keletkeznek. Statikus elektromos mező vagy statikus mágneses mező nem kelt elektromágneses sugárzást (fotonokat), vagyis nem keletkeznek az elektromágneses kölcsönhatást közvetíteni tudó részecskék. Ennek ellenére statikus elektromos töltéssel rendelkező testek között erőhatás mérhető. De ha nem keltenek elektromágneses hullámokat (fotonokat), akkor mi közvetíti ezt az erőt? Ugyan ez a kérdés vonatkozik arra, ha statikus mágnesességgel rendelkező testek közötti kölcsönhatásról van szó.

3. Az előbbi problémát (már amennyiben tényleg van ilyen probléma) nem lehetne a gravitációs kölcsönhatás mintájára megoldani? Vagyis hogy az elektromos (és/vagy mágneses) töltéssel rendelkező testek körül szintén meggörbül a téridő, amit mi úgy érzékelünk, hogy vonzó/taszító erő ébred ezen testek között, amely erőhatáshoz nem szükséges feltételezni közvetítő részecskéket mert csupán geometriai oka van. A gumilepedős hasonlattal élve, valami olyat tudnék elképzelni, hogy a töltött testek körül behorpad (vagy kiemelkedik) a rugalmas lepedő, így csupán a kisebb energiájú állapotra való törekvés miatt mozognak egymás felé (vagy el egymástól). Az elektromágneses hullámokat pedig (már amikor ilyenek keletkeznek) ezen rugalmas lepedőn tovaterjedő hullámokkal lehetne érzékeltetni .

Nagyon nagy hülyeségeket írtam? Amennyiben igen, hogyan lehet magyarázni a statikus töltések közötti kölcsönhatást? Várom szíves válaszát.
BredaB

[dgy]

[Bredab]

[Rigel]

[Bredab]