A tér és az idő természete

[Banzai]

[Banzai]

[Banzai]

[Banzai]

Jó kérdések, és remélhetőleg jó válaszok is születnek majd rá, viszont egy részük úgy érzem tudományos ismeretek hiányában jelenleg még megválaszolhatatlan.
Ha például az ősrobbanás mikéntjét nézzük ahány nézetet kérdezel, annyi válasz létezik. Vannak akik azt mondják, hogy egy 'nagyra nőtt' fluktuáció volt az indulás, Hawking és sokan úgy gondolják nincs értelme az ősrobbanás okát keresni, mivel előtte nem létezett az idő, így az ok sem létezhetett benne, amely következményeként létrejött. Ha húrosokat kérdezed akkor azt mondják, hogy két N-Brán ütközése során történt az eset, és még lehetne sorolni...
Ugyanígy az infláció leállásával kapcsolatban is 'csupán' versengő elméletek vannak, hogy ez hogyan és miként történt. Vannak olyan nézetek miszerint sok helyen még most is tart, de vannak ellentétes elgondolások is. (kecses leállás, lassú gördülés, hibrid infláció, örökös infláció(ez tartalmazza azt, amikor folyamatosan Univerzumok 'szakadnak' le),... )

[mmormota]

Nekem pl. az sem tiszta, hogy egyáltalán hogy lehet értelmezni az időt extrém nagy görbület mellett. Különösen, hogy mi olyan dolgokkal mérjük az időt (elektronhéj átmenetek frekvenciája pl) amiknek akkor nyomuk se volt. Egy akkori időtartam összevethető egyáltalán értelmes formában egy itt és most értelmezett másodperccel, vagy az tisztán skálázási kérdés, ha önkényesen így skálázom lehet 10^100-szor akkora is mint ha szintén önkényesen úgy skálázom?

[laikus]

[Banzai]

[dgy]

Felmerült, hogy extrém körülmények között mit értünk az idő fogalmán. Esetleg úgy eltranszformálhatjuk a szokásos időt, hogy sok nagyságrendes módosulás lépjen fel, ad absurdum a véges időt végtelenbe transzformálhatjuk, és akkor nem is volt Nagy Bumm, mert a világegyetem minusz végtelenben kezdődött... Ki dönti el, mi az "igazi" idő?

Ki dönti el? Hát a fizika! Pontosabban: a fizikai objektumok viselkedése.

Ezt Marx György annak idején nagyon alaposan és szemléletesen megtanította nekünk. A fent vázolt probléma ugyanis nem csak a relativitáselméletben és a kozmológiában lép fel, hanem már a klasszikus mechanikában is. Ott is vehetnénk a szokásos idő helyett pl annak a logaritmusát (vagy más, tetszőleges, de szigorúan monoton függvényét), és azt új időváltozóként használva vizsgálhatnánk a testek mozgását.

Mi lenne a változás, mi lenne a transzformáció "áldozata"? Mindenki könnyen rájöhet: Newton első törvénye, mely szerint a magukra hagyott (azaz a környezetükkel nem kölcsönható) testek egyenes vonalú egyenletes (azaz állandó sebességű) mozgást végeznek. Ha az időt eltranszformáljuk, a mozgás nem lesz egyenletes, hanem ugyanannyi "időtartam" alatt más-más távolságokat fut be a test.

Megvan tehát a definíció: a "dinamikai" avagy "inerciaidő" a mozgásegyenleteknek az a független változója, amelyben mérve a magára hagyott, nem kölcsönható test állandó sebességgel mozog.

Nem triviális, nem magától értetődő, hanem erős kísérleti tapasztalat, hogy ilyen "idő", ilyen paraméter egyáltalán létezik. (A klasszikus mechanika Lange-féle axiomatikus felépítésében explicit módon ki is kell jelenteni axiómaként az ilyen tulajdonságú időparaméter létezését.) De ha már megvan, jól működik, és elvezet a klasszikus mechanika ismert törvényeihez.

Ezt a definíciót a mechanikáról a fizika többi ágára is kiterjeszthetjük. A technikai lépések bonyolultak, és felhasználják a korábban (és most Sanyilaci által újból) sokat emlegetett szimmetriákat. Mindezt a munkát elvégezték, és a fizika különböző ágaiban ezt az időfogalmat használjuk.

A specrel és az áltrel idővel kapcsolatos furcsaságai (pl ikerparadoxon, gravitációs időlassulás) éppen azért megrázóak, mert nem az idő önkényes átdefiniálása áll mögöttük, hanem a jól definiált (és korábban jól ismertnek gondolt) dinamikai időfogalom új és váratlan tulajdonságaira derült fény.

Az áltrelben a dinamikai inerciaidő fogalma természetesen csak korlátozottan használható, hiszen csak lokális inerciarendszerek léteznek, és ez a fogalom csak egy ilyen rendszeren belül értelmezhető. Ha az anyageloszlás és a téridő speciálisan szimmetrikus volta miatt beszélhetünk világidőről, akkor annak lehetséges változatai közül azt kell használni, ami lokálisan visszaadja a fenti "dinamikai inerciaidő" fogalmát. Ebben az időben mérve mondhatjuk, hogy az Univerzum 13-14 milliárd éves.

A fenti definíció egyben rámutat saját korlátaira is. Ha olyan fizikai körülmények állnak fenn, amikor az objektumok intenzív kölcsönhatása következtében egyáltalán nem beszélhetünk "magára hagyott" egyedi objektumokról, akkor a definíció üressé és ellenőrizhetetlenné válik. A forró hadronanyag, a fekete lyukak szingularitása, a Nagy Bumm közvetlen környezete (lényegében a Planck-idő tartománya, azaz a kvantumgravitáció birodalma) az a jelenségkör, ahol már nem lehet eltekinteni a kölcsönhatásoktól. Itt az idő fogalma bizonytalanná, definiálatlanná válik - legalábbis addig, amíg új, jobb meghatározást nem találunk.

Ezektől a tartományoktól eltekintve viszont a dinamikai időfogalom egyértelmű, és jó vezérfonalként szolgál a jelenségek leírására.

dgy

[20 karakter lehet?]

Sziasztok!
Ha van egy toltott reszecskem, ami a Fold korul mozog egy geodetikuson, akkor a klasszikus mechanika szerint gyorsul => sugaroznia kell.
Altrel szerint viszont nem gyorsul. Ez okoz valamilyen ellentmondast? Altrel ezt az esetet hogyan irja le?

[mmormota]

Nézzük először fordítva. Ül a töltés a Föld felszínén, és 9,8m/s^2-tel gyorsul altrel szerint. Ebben az esetben szerintem nem sugározhat, mert akkor lenne egy ingyen energiaforrásunk, örökmozgónk.

Ha kering a Föld körül, akkor az EM tere távolról szemlélve változik, ezt a változást nem közvetítheti más csak a sugárzása, tehát sugároznia kell.

Szerintem ez nincs ellentmondásban azt altrellel. Léteznek más töltések amelyekhez képest mozog, EM kölcsönhatás kapcsolja ezekhez a töltésekhez, az altrel ekvivalencia elve nem azt mondja hogy ezeket figyelmen kívül kellene hagyni.