Szerző: szabiku » 2014.12.16. 09:48
Szerintem első közelítésben nagyon egyszerű a vasgolyó és a mágnes (vagy elektromágnes) esete.
Persze lehet áskálódni a részletekben, de ne feledkezzünk meg arról, hogy a megoldásra felhasznált elméletnek vannak határai. Ne akarjuk egyszerre magyarázni a történést az elektrodinamikával és a kvantumfizikával, mert abba még az elméletnek is beletörik a bicskája.
Szóval első közelítésben az elektrodinamikát felhasználva így néz ki a dolog:
A rendszer összenergiája állandó. Ez elektromágneses és mechanikai energiából áll. (A hőenergiától eltekinthetünk, mert alapesetben idealizálunk, és nem veszünk számításba vezetőképességet, ellenállást, súrlódást vagy ilyesmiket.) A mágnes a vasgolyót szintén mágnessé teszi, tehát így elemi mágneses dipólusokként szerepelnek az elméletben. Ezekre pedig így skalár potenciál alkotható. Végül mozgásegyenletek vezethetők le, melyekből már az energiaátalakulások is adódnak.
Energiát nem kell sehonnan sem befektetnünk (áramforrásból, rejtett mágnesbelsőből vagy ilyesmi felől).
Az eredeti elképzelésben a téma elején az a félrevezető, hogy nem úgy kell elgondolni a dolgot, hogy ha nincs ott a mágnes, akkor a vasgolyónak ilyen a pályája, ha meg odateszem, akkor olyan, és a kettő azért eltérő, mert valahonnan kívülről energiát táplálok folyamatosan a rendszerbe. Mindkét esetben a rendszer zárt, DE más a felállás, vagyis az összenergia összetevői. A törvények ugyan azok, csak mivel más a rendszerem, ezért másképp zajlanak le az események, történetesen más lesz a vasgolyó pályája. Aztán, hogy esik is a vasgolyó, mert van még gravitáció is, vagy leejtőn gurul, az már csak plusz.