Dávid Gyula kérdések

[szabiku]

[dgy]

[szabiku]

Szóval, akkor ez nem lényege az általános relativitáselméletnek??

[liederivative]

[api]

Majd a lényegesebb megjegyzéseidre is válaszolok, de előbb gondolkodnom kell róluk.

Machal kapcsolatban pontosabb lett volna azt írnom, hogy az áltrel. nem teljesen igazolta. Everett elképzelését illetően se nagyon dekáztam a szóhasználattal, ott is csak olyan értelemben gondolom a "túllépést", ahogy az áltrel. túllépett a Mach elven. Az előfutárok elképzelései utólag néha kissé darabosnak tűnnek a belőlük kinőtt precízebb elméletek tükrében.

Én úgy emlékszem, hogy Feynman disszertációja még nem a pályaintegrálokról, hanem az avanzsált hullámokat is tartalmazó idő-szimmetrikus sugárzáselméletről szólt, de lehet, hogy tévedek.

A Wheeler cikk gyorsan megtalálható a neten, jó magyar fordításban is.

[liederivative]

api, amíg válaszolnál, néhány megjegyzés.

1. Amit Machról írtál, az pontosan igaz (ezt jeleznem kellett volna): "Mach ... csak olyan magyarázatokat volt hajlandó elfogadni, amik közvetlenül tárgyak közötti relációkon alapulnak."
Igen, így igaz, de persze ez nem jelenti, hogy a téridő nem abszolút (Mach Newton abszolút tér-koncepcióját persze kritizálta). Csak annak tulajdonságai olyanok, hogy a benne lévő tárgyak közötti relációkkal definiálhatók.

2. Hraskó Péter azt írja (125. o.): "A Mach-elv szellemében azok a lokális vonatkoztatási rendszerek inerciarendszerek, amelyek nem gyorsulnak (és nem forognak) a világegyetem átlagos tömegeloszlásához képest". Ezt elfogadván, csatlakozhatunk az áltrel szinte teljes elméletéhez.

3. Ezt írom: "Az áltrel-ben nem ilyen világosak a dolgok. Ha van egy akármilyen, "görbült" pályád a téridőben (vagy nem is "görbült", mert geodetikus, de ez ugye nem látszik olyan szépen), akkor mit mondasz róla, és miért? Persze: jól kitalálták ezt is, de a Mach-elvnek van relevanciája itt."
Ezt úgy kell érteni, hogy a hatáselv az áltrel-ben - és módosulásaiban, ha vannak, pl. az 1961. körüli Brans-Dicke-elméletben, amelynek vannak kapcsolatai a Mach-elvvel - a geodetikusokat meghatározza, de az már vita tárgya lehet, hogy akkor most mi is legyen geodetikus? Lehet, hogy annak hiszünk valamit, és kiderül, hogy nem jó, mert egy új fizikai törvény miatt mások a geodetikusok (bármelyik geometrizált fizikai elméletben előfordulhat ilyen módosítás, a részecskefizika mezőelméleteiben is).
A Hraskó-idézet erre ad egy javaslatot, Mach-elv nélkül is van ilyenünk.
A specrel nagyon egyszerű elmélet, egyszerű automorfizmus-csoporttal (a Lorentz-csoporttal). Az M téridő topologikus sokaság, és Aut-csoportja SOKKAL bonyolultabb; még módosítható is, és bizonyos elvek (az ekvivalencia-elv, kovariancia) nem sérülnek.

4. Feynman-nak utánanéztem, úgy tűnik, jól emlékeztem: a hatáselv bevezetése a pályaintegrállal a QM-be, a Lagrange-formalizmussal.
Wheelert is megtaláltam, köszönöm is.

[api]

A 2.,3. pontokban adott önértelmezésed jól jött most, mert annyira tömören szoktál fogalmazni, hogy az én ismeretanyagom nem mindig elég a megfejtéséhez. És a sok beszúrt feltételes mellékmondat miatt egyébként is nehezen látom át a szövegeidet, ezért még tovább kell gondolkodnom rajtuk.
4. Feynmannal kapcsolatban én persze az idő-szimmetrikus sugárzáselméletre gondoltam. (Valahol olvastam az esetről, amikor Wheeler spontán behívta Einsteint és még két éppen Princetonban tartózkodó fizikust meghallgatni a tanítványa ötletét. Egyikük egyszerű tautológiának ítélte a dolgot, Einstein szerint viszont: "Lehet benne valami". Végül az író ekképp kommentálta a történetet: Kevés aspiránsnak adatott meg ilyen nagyságok előtt védeni meg a disszertációját.)

[liederivative]

[liederivative]

Elnézést SzZolitól, még a téridő-relacionizmushoz visszatérve, egy érdekes, de kortárs elmélet.
Andersontól származik, szerencsére nem elvont, inkább fizikai megközelítés.

Anderson "abszolút-dinamikusnak" nevezi, de ez ne tévesszen meg minket. A szimmetriacsoporton alapul. Az a lényeg, hogy a téridő szimmetriája esetleg bizonyos eseményeket helyben hagy, vagyis azok fixpontjai a transzformációknak. Az elképzelés szerint, minél nagyobb a szimmetriacsoport, annál "kevesebb" az abszolút esemény a téridőben (általánosan: "annál kevesebb az abszolút elem az adott fizikai elméletben").
Anderson az áltrel szimmetriacsoportjának a teljes Aut automorfizmus-csoportot tartja (a kovariancia-csoportot, amely az igaz formulákat, pl. diffegyenleteket megtartja a téridőn igaznak), és így a téridőnek nála nincs abszolút eleme, mivel fixpont sincs (a sokaságon).

Végül, Mach-ot, Poincaré-t illetően, a konvencionalizmus nem tagadja a realizmust. Ezért lehet az, hogy a téridő "tulajdonságok nélküli létező" (szubsztancionalizmus), de mi választjuk meg geometriáját, tulajdonságait (akár szubsztancionalista, akár relacionalista konvencióval). Ennek a szemléletnek erős empirista kötődése van, ami viszont a koordinátázástól elválaszthatatlan. Ezért a kérdés körüli vita sokszor beletorkollik a koordinátázás-problémakörbe.
(Ha Matolcsi mégiscsak megoldja ezt az áltrel-ben, kíváncsian olvasnám.)

Sok irodalom van erről. Egy másik kortárs relacionista aspektus, hogy a de Sitter-megoldás energiát jelent a téridőben (az ezért görbül), szóval a megoldás nem bizonyítéka a szubsztantív elméletnek - mert ha az energia strukturált, akkor a de Sitter-teret e struktúra relációiban kell megértenünk.
Pont.

[liederivative]